Fazekas Gáborral, a Mindfulness Egyesület elnökével közös rendezésű program, melynek témája, hogy a meditáció hogyan jelenik meg a szellemi őshagyományban.
Gábor ebben az évben tartott nálunk egy remek előadást az együttérzés fejlesztéséről „Compassion Cultivation” címen. Aztán született részéről egy felkérés (egy viszont meghívás) felénk. Az a furcsa helyzet állt elő azonban, hogy ennek az eseménynek a színhelyéül ugyancsak a Létezés Öröme Központot tettük meg.
Az előadás a következő témákat érinti:
Miért is ez a különös cím? (Meditáció a szellemi őshagyomány szerint)
Mi a meditáció valódi célja?
Milyen a tradíció látószöge ebben a kérdésben?
Példázatok, hasonlatok a tudatfejlődés állomásainak modellezésére
Milyen előfeltételek, kívánalmak léteznek a szellemi úton járókkal szemben?
Nehézségek az ösvényen (krízisek, spirituális balesetek)
A személyiség fejlesztésének és a személyiség meghaladására tett erőfeszítések együttes alkalmazása
Miért tartom fontosnak, hogy erről szót ejtsünk?
A New Age népszerű víziója alapján gyakran tapasztalhatjuk, hogy gyakran ezoterikus téren is a hatékonyság eszközei kerülnek a fókuszba. Érdekes megjelölésekkel találkozhatunk: úgyis, mint gyors meditáció, vagy intenzív megvilágosodás. Mintha az instant kakaó mintájára létrehoztuk volna az „instant szamádhi” állapotát. A dalai láma rámutat arra, hogy a közvetlen, gyors eredmények elvárása a türelmetlenség jele, éppen azé a tényezőé, amelynek legyőzésére a tanítások biztatnak. A mai olvasó gyakran a legjobb, a leggyorsabb, a legkönnyebb, és ha lehetséges, a legolcsóbb utat akarja követni. Az önfejlesztés ösvényét taposók utazása azonban fáradságos, hosszú távú elkötelezettséget igényel.
„Az író hosszú évek kemény, gyakran gyötrelmes munkája során tanulja meg a kifejezés spontán szabatosságát, a táncos egyszerű könnyedségét csak türelmes, kitartó erőfeszítéssel érheti el. Ehhez hasonlóan, csak amikor kezded már megérteni, hogy hová vezethet el a meditáció, akkor látod, hogy ez életed legnagyobb feladata, amely a legtöbb türelmet, lelkesedést, intelligenciát és fegyelmet követeli meg.” (Szögjal Rinpocse: Pillanatról pillanatra)
Illetőleg létezik egy régebbi interjú, amelyikből elég szépen kiviláglik Dimas útja a gyermekkortól a hírnévig. Ennek a magyar feliratai lényegesen sikeresebbek.
Miért tartom fontosnak, hogy egy mára már világhírű zenei előadóművésztől idézzek?
Talán azért, mert számos ember beszámolt arról, hogy Dimash dalait hallgatva súlyos betegségből épült fel. Egy új-zélandi hölgy hálából ellátogatott Kazahsztánba, hogy személyesen mondjon köszönetet.
Továbbá úgy vélem, hogy a gondolatai számos spirituális iskolában megállnák a helyüket, és mert megfontolandóak a szellemi úton járók számára. Főképp akkor, ha valaki egyfajta közvetítői, tanítói szerepkörben igyekszik szolgálni.
A mellékelt videóból kiemeltem néhány kulcsmondatot. Őszinte szívvel ajánlom ezeket.
Őszinteség
Arra a kérdésre, hogy mennyire függ a közönségtől, a következőt válaszolta:
Minden művész számára (így nekem is) közönség nélkül értelmetlen a hivatása.
Egyszerűség, visszafogottság
Amikor sztárnak nevezték, a következőképpen nyilatkozott:
Mi csupán emberek vagyunk. A csillagok fent vannak az égen.
Amikor a szerénységére apelláltak, így felelt:
Nem mondanám, hogy túl szerény vagyok. Normális vagyok, a hibáimmal és a karakterem pozitív oldalaival együtt. Úgy érzem, az emberek elfelejtették, hogyan kell a művészeknek valójában viselkedniük. Valószínűleg sok művész még Maga is megfeledkezett róla.
Példamutatás
Mivel az emberek előtt járunk, a legjobb oldalunkat kellene mutatnunk, mert bizonyos mértékig példává válunk a fiatalok számára. Embernek kell maradnunk.
A médiáról és a mai trendekről
Valamiért mostanában az jár a fejemben, hogy a művészek, színészek, énekesek hivatása túlságosan túlértékelt. Olyan érzés, mintha a művészeken kívül senki sem élne ezen a bolygón.
Életfilozófia, világlátás
Ha spirituálisan fejlődni akarunk, akkor valódi eredményekről kell beszélnünk, és nem csak néhány”hype” pillanatról. Beszélnünk kell a kultúráról általánosságban, beszélnünk kell az irodalomról.
Üzenetem a zenészeknek, a fiatal zenészeknek:
A zene nem csak üzlet. Nem csak a pénzszerzésről szól. Add meg a közönségnek az esélyt, hogy megértse, hogy nekünk csak szeretnünk kell egymást, és támogatnunk kell egymást, úgy gondolom.
Következetesség, felelősség
Nem sokkal a malajziai koncert előtt halt meg a nagyapja (akit egyébként apjaként tisztelt). de mérhetetlen fájdalma és gyásza ellenére vállalta a szereplést. Majd az előadás végén a következőt mondta:
Nagyapánk nevelt minket, és arra tanított:
„Ha ígéretet tettél valakinek, akkor tartsd meg az ígéretedet. Ha férfiként a szavadat adtad, tartsd be. A szavadat adtad, megtartod. Megígérted, megteszed.”
Ezek voltak a szavai.
Csupán zárójelben jegyzem meg, hogy mi amúgy is nagyon fontosnak tartjuk a szellemi gyakorlásban a szakrális zene szerepét. Erről bővebben itt:
Dr Skultétid Judit – intimorvos, Kriston tréner. Intim bajok, panaszok miatt találkozom az emberekkel – nagyobb százalékban nőkkel – közel 25 éve. Diplomás orvosként 35 év, az egészségügyben tanulva, tevékenykedve közel 45 év tapasztalatával azt kell mondjam, a világról egyre többet, a saját testünk működéséről egyre kevesebbet tudunk. Amíg technikai eszközökhöz részletes használati utasítást kapunk, a testünkhöz, amiben leéljük az életünket, jószerével semmit.
Autodidakta módon és önmegfigyeléssel összegyűjthetünk sok hasznos dolgot, de az is gyakori, hogy ellentmondásos információkkal találkozunk. Mégis, mit tehetünk, ha egyszer csak felmerül bennünk a vágy? Hogyan óvhatnánk magunkat, a szerveinket, mit érdemes átgondolni, megfigyelni, milyen napi szokásainkat lenne szükséges megváltoztatni, hogy jobban érezhessük magunkat a bőrünkben, hosszabb távon is, akár preventív jelleggel.
A teljesség igénye nélkül néhány témát kiemelek, a részletes magyarázatokat nem taglalom most ezen a helyen, a Kriston-tréningjeimen mindig kitérünk rájuk. Vázlatként, sorvezetőként ránézünk néhány területre, ami alapjaiban határozza meg a közérzetünket, intim egészségünket. Komoly önértékelési zavarokat okoz, ha ezekkel a testrészeinkkel valami nem stimmel. Milyen jó, hogy tanulhatunk róla, még ha nem is otthon vagy az iskolapadban.
Álljon itt egy friss visszajelzés, amiből idézek, több diplomás, vezető pozícióban lévő 50-es asszony írta: „Annak ellenére, hogy alaposan utána olvastam, mire számíthatok a kurzuson, sokkal többet kaptam. Időnként csak a fejemet kapkodtam, hogy felvilágosult, iskolázott nő létemre mennyi információnak nem voltam birtokában a témát illetően” (egyéni Kriston intim torna tréningem után). És ez nagyon gyakori, nem meglepő a sok intim betegség, tünet, panasz, pedig nem kellene ennek így lennie.
És akkor jöjjön, aminek jönnie kell, egy kis ízelítő, csak az átláthatóság érdekében sorszámozok, ez nem jelent rangsort. Kérdéseket teszek fel, amolyan tudtad, hogy…formában:
1. Mennyi és milyen folyadékot érdemes innunk naponta?
A testünk 70%-a víz, a sejtjeink optimális működéséhez, a sejtanyagcseréhez, a jó vérkeringéshez, a vér ideális sűrűségéhez, a vizeletünk koncentráltságához, a széklet megfelelő minőségéhez 20 testsúlykilogrammonként 1 l folyadékot (nem kv, üdítő, energiaital) lenne hasznos innunk. Gyakori tünetek, amiknek a hátterében a nem elegendő folyadékfogyasztás áll: fejfájás, besűrűsödött vér/vérrögképződés, vizenyős szövetduzzanat, székrekedés, vesekő/homok, ismétlődő hólyaggyulladás/felfázás, fájdalmak. Ezek mögött is lehetnek egyéb okok, de az nagyon megdöbbentő, hogy kb.fele annyit iszunk, mint amennyire szükségünk lenne. Szóval, egy 70 kg-os ember számára kb.3,5 l folyadék fogyasztása javasolt (ezt még más tényezők tovább árnyalják, táplálkozás, verejtékezés, stb., ezeket is „kivesézzük” a konzultáción/tréningen.)
Akkor jöjjön a kérdés: iszol Te eleget?
2. Intim tüneteink kialakulásának hátterében gyakran több ok is meghúzódhat
Hólyagsérv/végbélsérv/méhsüllyedés/hüvelygyengeség, szexuális élet közben levegő kerül a hüvelybe, stb. ilyenkor a legfontosabb, hogy felismerjük, mivel ártunk ezeknek az apró izmoknak, hiszen az izomerősítő speciális torna is csak akkor nyújtja az elérhető legjobb hatást, ha kiküszöböljük azt, ami ellene hat. A felsorolt szerkezeti elváltozások, izomgyengülések egy része már csak akkor okoz zavaró tünetet, ha előrehaladott az állapot, súlyosabb az elváltozás. Azt viszont a tükörben nem látjuk, hogy mi a helyzet a hüvelyünkben, az is lehetséges, hogy a változás nem feltűnő, mert napról napra, észrevétlenül jutunk el abba az állapotba, amire már orvosunk esetleg műtétet javasol. Gyakran kerülhetünk nehéz helyzetbe, mert pl. nem szeretnénk a műtétet, közben nem tudjuk, mit tehetünk és nincs információnk arról, hogy ezen mi magunk is tudunk változtatni.
Tudod-e vajon, milyen erővel képes szorítani a hüvelyed, képes vagy-e egyáltalán szorítani, van-e hüvelyfalgyengeségre utaló bedomborodásod, méhsüllyedésed.
Ha erre most nem tudsz válaszolni, az sem meglepő, a tanfolyamon megtanuljuk a módját az önvizsgálatnak is.
Tudod-e, hogy azokkal az eszközökkel, amiket a modern nők a hüvelyükbe helyeznek (tampon, gyűrűk, kehely, kockapesszárium, hüvelysúlyok, golyók, stb.) a hüvely izomzatának vérkeringése korlátozott lesz, gyengül a tápanyag és oxigénellátottsága, éhezni fognak a szövetek, aminek következtében sorvadhatnak, gyengülhetnek? Te milyen eszközökkel gyengíted a hüvelyfalad izomzatát?
Tudod-e, hogy az ülő életmód, a nem megfelelő testtartás, a nehéz székletürítés, bizonyos sportok, fizikai terhelés, az ürítés (vizelet/széklet) halogatása mind gyengíti a hüvelyed izomzatát?
Tudod-e, hogy a hüvelyfalad erőssége meghatározza a belső szerveid optimális alátámasztását és az intim együttlét intenzitását mind a partered, mind a Te szempontodból?
3. Erotikus önismeret:
Mindannyian mások vagyunk, nincs 2 egyforma ujjlenyomat, nem egyformán, „recept” alapján jutunk el az extázisig, ráadásul, még bizonyos preferenciáink is megváltozhatnak aktuális belső állapotunk, fáradtságszintünk, hormonális állapotunk, várandósság, külső körülmények, stessz, stb.hatására.
És ha nagy-nagy szerencsénk van, gondolat- és nyomolvasó a társunk. De ha nem! Akkor hasznos lehet informálni a „hogyantovább”-ról, a tempóról, az intenzitásról, stb. Persze, az is nagy kérdés, hogy „szabad-e” nekünk erről gondolkodni, beszélni, vágyakat megfogalmazni, felvállalni, kérni. Röviden: ha az emberi faj szaporodására a tőosztás lenne megfelelő és gépiesen, örömtelenül kellene ezt „csinálni”, biztosan nem bíbelődött volna a természet/Teremtő annyi (mennyi is? 8-10 000) idegvégződéssel, ami a csiklón található. Tudtad, hogy a hímvessző makkján kb. 4000 idegvégződés van? Pedig nagyobb, mint a clitoris és mégis, „csak” ennyi. Véletlen tévedés lehet? Talán mégsem, azaz érdemes nagyobb figyelmet szentelni ennek a pici gyöngyszemnek az együttlétek során és akár a csikló-orgazmus is méltó helyére kerül. Szóval, a kérdésem: mikor számoltad meg utoljára a saját vagy a párod idegvégződéseit? :-))
És persze, nem írtak volna egy egész könyvet a G-pont és a női ejakuláció témában, ha nem létezne a „női prosztata”/G-mirigy berendezésünk, aminek funkciója van. Mint a prosztatának. Tudod, hogy miért termelik, amit és mi az, amit termelnek és főleg, mennyit? No, ezt sem tanultuk az iskolában biológia órán, de mára talán elérkezett az ideje.
4. Említettem a stressz lehetséges hatását az erotikára
Ez legyen mindig szemed előtt: stressz vagy szex? Ha az intimitásban gubanc keletkezik, örömtelenség, nedvesedési/merevedési zavar/befogadási nehezítettség, esetleg fájdalom, stb. jelentkezik, létfontosságú feltenni a kérdést: mi az, ami aktuálisan vagy régebbi emléknyomként (gyakran tudatalatt) stresszor, ami miatt stresszhormonok termelődnek és az öröm, az ellazultság, a biztonságban vagyok, a jó nekem érzések „labdába se rúghatnak”. Ennek a felkutatása nélkül nem várható a síkosító, a piros vagy kék pirula tartós megoldást hozó hatása, ha pedig már megvannak a válaszok, a „szerek” használata okafogyottá válik.
Mint az ősembernél: ha jött a mamut, a lét volt a tét, nem a fajfenntartás. Így van ez nálunk is. Van Neked mamutod? Aki keres, az talál:-) kérdés, hogy utána mit tudsz vele kezdeni?
Kóstolónak ennyit gondoltam, gratulálok, ha idáig eljutottál az olvasásban, további fejlődést kívánok Neked intim-tudatosságod terén!
Az intimorvosi konzultációimon közös mamut-kutatásba kezdünk, a Kriston tréningen (egyéni, csoportos) a mozgás mellett az alhasvédő szokásokat is megbeszéljük, valamint ránézünk azokra az összefüggésekre, amik a „tünetgyártás”-ban megvizsgálandók.
A kimatika elsősorban a hanggal, és annak a fizikai tárgyakra gyakorolt struktúraformáló hatásaival foglalkozik. Ne feledjük a hang nem csak a hallható tartományban létezik, hanem vannak úgynevezett infrahangok (20Hz alatt) illetve ultrahangok (20KHz felett) melyet már nem hallunk, de jelentős szerepük van.
Ernst Chladni (1756-1827) német zenész tekintik a kimatika egyik első előfutárának. Chladni egy nagyon egyszerű eszköz segítségével alakította át a hangokat geometriai formákká. Egy üveglapra homokot helyezett, majd a szélén hegedűvonóval különböző rezgéseket hozott létre. A különböző “hangok” különböző geometria formába rendezték az üveglapon a homokot. Ezeket Chladni-ábráknak nevezik.
Maga a kimatika szó Hans Jenny (1904-1972) svájci orvostól származik, aki ennek a területnek az egyik nagy felfedezője. A kimatika elnevezés a görög “kuma” szóból ered, ami azt jelenti, hogy “alatt”, illetve “hullám”.
Linden Gledhill biokémikus már sok éve tanulmányozza a kimatikát. Ahogyan a fényképezési és világítási technikák fejlődtek, egyre könnyebbé vált számára, hogy a hangrezgéseket lefotózza. A hang áthalad a vízen, és a rezgések megjelennek a LED lámpák által megvilágított térben. A kamera a felületről visszaverődő fényt rögzíti.
A modern fizika szerint minden rezgés az univerzumban. Ha a hangrezgésre igaz az, hogy egyben geometriai forma is, akkor ez minden más rezgésre is igaz lehet. Vagyis minden geometriai formákból épül fel az univerzumban, a fény , a tér, a gondolatok, az érzelmek, az atomok, a molekulák, a sejtek, és így tovább.
De itt is elmondhatjuk, hogy a természettudomány már egyfajta késésben van a szellemi őshagyományhoz képest.
A szent ÓM hang a teremtés igéje, egy ősrezgés, mely eredetét tekintve öröktől való. A hagyomány tehát úgy mutatja be, mint az univerzum teremtésekor elhangzott szent teremtő mag-szótagot [bídzsa].
Manapság pedig ez már az emberi szem számára is megjeleníthető. Ahogyan az alábbi videó is példázza.
Tariska Eszter református lelkész családban született. A professzionista Debreceni Kodály Kórus énekese és szólamvezetője volt. Életének első felében házasságban élt, férje Móré Mihály festőművész. Egyetlen gyermeke Dániel, akitől 3 unokája van.
A szerzetesség időszaka
43 évesen, férje halála után több misztikus élmény hatására abbahagyta az éneklést, a görögkatolikus egyházba tért és 6 évig a máriapócsi Nagy Szent Bazil Rendi Nővérek közösségének volt tagja. Ezen idő alatt megismerte és nap, mint nap végezte a keleti egyház zsolozsmáját, a Jézus imát és az arra épülő lelkiséget, valamint teológiát tanult. A szerzetesség idején gyakran vonult remeteségbe, a noviciátus idején a cellában, később a Görgényi Havasokban végezte hetekig a szemlélődő imát.
Még a rendbe való elköteleződése előtt találkozott Jálics Ferenc jezsuita szerzetes pappal. A Jézus imát a kolostori évek alatt egy idő után az ő útmutatása és vezetése alapján gyakorolta.
Hat év szerzetesség után világossá vált, hogy a közösség arculatától eltérő, szemlélődő hivatása van, ezért az időszakos fogadalom lejártával elhagyta a közösséget és visszatért Debrecenbe. 10 évig hospice szolgálatot is végzett a máriapócsi nővérek által fenntartott Idősek Otthonában majd Debrecenben, a Szent Erzsébet Szeretetotthonban.
Lelkigyakorlat kísérés és vezetés
2010-től Jálics Ferenc munkatársa lett, majd a mester nyugalomba vonulása után önállóan kezdett el lelki gyakorlatokat adni. A lelkigyakorlatok fontos része a személyes beszélgetés, ahol nem csak a gyakorlással kapcsolatos témák kerülnek szóba, hanem a szemlélődő ima végzése során felmerülő, az imát akadályozó lelki problémák, életvezetési nehézségek is. Hogy ebben hatékony segítséget tudjon adni, elvégezte az Integrál Akadémiát.
A keresztény meditációs lelki gyakorlatokra gyakran jelentkeznek a kereszténységüktől elidegenedett, távolkeleti metódusokkal ismerkedő emberek. Hogy őket jobban megértse, több alkalommal részt vett zen és vipassana elvonulásokon – ezek közül nagy hatással volt rá Niklaus Brantschen svájci jezsuita zen mester, valamint Beth Upton vipassana mesternő. Ezen utak megismerése keresztény meggyőződését nem ingatták meg, sőt elmélyítették.
Dr. Ian Stevenson azoknak a lelkiismeretes kutatóknak az élharcosa volt, akik első kézből származó bizonyítékokat kerestek a reinkarnáció létezésére. A Virginiai Egyetem Orvostudományi Karának volt pszichiátria professzora, az egyetem Személyiségkutatási Tanszékének volt igazgatója, több mint 40 évet töltött el olyan gyerekek felkutatásával, akiknek pontos, részletes emlékeik vannak előző életükből, és hipnózis használata nélkül is képesek felidézni őket. Karrierjét a pszichoszomatikus betegségek eredetének kutatásával kezdte, ennek kapcsán bukkant rá olyan gyermekek beszámolóira, amelyek az előző életeik emlékeiről szóltak. Minden művében nagyon óvatosan fogalmazott, a tudományos objektivitás és mértéktartás elvei alapján. Ezek a tudományos igényű munkák közül magyar nyelven egy sem jelent meg, viszont kiadták Tom Shroder róla szóló könyvét, „Visszatérő lelkek” címmel. Shroder újságíróként dolgozott, és azért csatlakozott Stevensonhoz, hogy lerántsa a leplet a nagy csalásról. Ám végül mégis elismerte az eredményeket, mivel lehetetlennek tartott ekkora mértékű és számú hamis beszámolót, amelyeknek ráadásul ő maga is tanúja volt. Stevenson teljesen pártatlannak bizonyult, soha nem érvelt semmiféle vallás, világnézet, filozófiai irányzat mellett. Ő egy kutató volt, akit kizárólag az igazság érdekelt.
Stevenson doktor módszertana
Alapvető módszere a tudományos mélységű interjúkészítés volt. Mestere volt a témának, hiszen pályája kezdetén tankönyvet írt a diagnosztikai interjú készítésének módszereiről. Előbb a gyerekekkel, majd pedig a szülőkkel és a környezetükben élő szemtanúkkal is írásban rögzített interjúkat készített, amelyekben minden részlet szerepelt, amit a gyerek az előző életéről mondott. Ezután összevetette ezeket a részleteket, s próbált belőlük egy előző életet megrajzolni. Majd a gyerek által elmondott adatok alapján (mikor élt, melyik országban, melyik városban, hogy hívták), felkutatta az előző személyiség családját. Kikérdezte őket arról a személyről, akinek a gyerek tartotta magát előzőleg, mindenkivel interjút készített, akit az a személy ismert. Majd egybevetette az információkat, s a beszámolók hihetetlen nagy számban precíz egyezést mutattak. Mindig váratlanul, előzetes értesítés nélkül kereste fel az előző életbeli koronatanúkat, a legfontosabb beszámolókat tevő tanúkhoz pedig többször is visszatért, hogy megerősítse az információit, vagy esetleg újabb részleteket tárjon föl.
A régmúlt emlékei Petra városából
A reinkarnációról szóló több száz történetből az egyik legkedveltebb Arthur Flowerdew története Norfolkból, Angliából. Tizenkét éves korától kezdve megmagyarázhatatlan, igen élénk látomásai voltak, egy hatalmas város jelent meg előtte egy sivatag közepén. Az egyik leggyakrabban felmerülő kép egy sziklába vágott templom volt. Ezek a furcsa látomások vissza-visszatértek, különösen akkor, amikor rózsaszín és vörös kavicsokkal játszott a házukról nem messze, a tengerparton. Idősebb korában a látomásaiban megjelenő város képe egyre tisztább lett. Látta az utcák elrendezését, katonákat, s azt is, hogy a várost egy szűk kanyonon keresztül lehet megközelíteni. Arthur Flowerdew egyszer látott egy dokumentumfilmet az ősi Petra városról. Az első pillanatban döbbenten ismerte fel, hogy ugyanazokat a képeket látja, amelyeket éveken keresztül hordozott magában. Később elmondta, hogy soha nem látott még egy könyvet sem Petráról.
Arthur Flowerdew a BBC-ben
Végül is víziói ismertté váltak, s a BBC televízióban vetített – vele készült – riportfilmre felfigyelt a Jordán kormány. Javaslatukra a BBC egyik riporterével Jordániába repült, hogy filmre vegyék, miképpen hat rá Petra városa. Mielőtt az expedíció útnak indult, Arthur Flowerdewt bemutatták Petra város egy világhírű szakértőjének, aki könyvet írt az ősi településről, és aki részletesen kikérdezte őt. Megdöbbent, hogy milyen pontosan ismeri a helyet, olyan ismereteknek is birtokában volt, amelyeket csak egy, – a helyszíni ásatásokat végzett – régész ismerhetett volna. Az előre leírt helyszínek nagy része valósnak bizonyult. Ahogy az expedíció beért a városba, egyenesen az őrök terméhez ment, anélkül, hogy egyetlen pillantást vetett volna a térképre, s bemutatta, miképp is működött a speciális ellenőrző rendszer, mielőtt az őrök beengedtek valakit. Végül elment arra a helyre, amelyről azt gondolta, hogy ott egy ellenséges lándzsa megölte őt a Krisztus előtti első században. Megmutatta a helyet és elmagyarázta a helyszínen lévő más – még feltáratlan – szerkezetek szerepét. A szakértő, és Petra régésze – aki elkísérte Arthur Flowerdewt – nem talált magyarázatot arra, hogy ez a nagyon egyszerű angol ember honnan veszi a városról való tévedhetetlen ismereteit.
Santhi Devi
Nagy port vert fel a huszadik század első felében Shanti Devi visszaemlékezése. Egyesek azt vallják, hogy a huszadik század legjobban dokumentált esete. Történetéről könyvet is írtak, magyarul megjelent az Édesvíz kiadónál (Shanti Devi – Előző életem). Sture Lönnerstrand – a mű szerzője – azt vallja, hogy sokszor beszélt a kislány mindkét életéből származó rokonaival, valamint a vizsgálóbizottság tagjaival. Jómagam többször elolvastam Lönnerstrand lebilincselő könyvét, és mondhatom, hogy tényleg átütő erejű a sztori.
A világháborús pilóta
James Leininger története az Egyesült Államokból szintúgy a legimpozánsabb bizonyítékok közé sorolható. Az egyébként boldog és kiegyensúlyozott életet élő James éjszakáit horrorfilmbe illő jelenetek zavarták meg: visszatérő rémálmaiban egy vízbe zuhant repülő pilótafülkéjéből próbált kiszabadulni – sikertelenül. A szülők elhatározták, hogy megfejtik, mi történik a fiukkal, így hát nyomozásba kezdtek, amelynek eredménye végül lényük legmélyéig megrázta őket. Minél több részletet raktak össze a James által közvetített történetből, annál közelebb jutottak a megdöbbentő következtetéshez: a kisfiú James Huston, egy második világháborús pilóta életének eseményeiről beszél, aki az Ivo Dzsimánál vívott ütközetben esett el – több mint hatvan évvel azelőtt.
más írásmóddal BARABUDUR, hatalmas buddhista műemlék Indonéziában, Jáva belsejében, Jogyakartától 68 km-re északnyugatra. Kr. u. 778 és 850 között épült a Saliendra-dinasztia idején.
A sztúpák (eredetileg Buddha ereklyéinek őrzésére szolgáló építmények), a templomdomb és a mandala szimbolikus formáit egyesíti; utóbbi a világegyetem misztikus buddhista jelképe, a benne látható négyzet a földre, a kör az égre utal.
A buddhista bölcselet megfeleltetéseket teremt a különféle formák, elemek, színek, érzékszervek, érzetek és világsíkok között, így ez megjelenik a sztúpánál is. A szvasztika formájú alaprajz az ősi napkultuszt kapcsolja össze Buddha tiszteletével. A kerítés az ősi védikus áldozati tér palánkjából alakult ki, amit a négy kapu is bizonyít. A lépcsőzetes négyzet alakú alap a fizikai világ kiterjedését jelképezi. A gömbkupola a világmindenséget szimbolizálja, amely az ind mitológiában a kozmikus tojásból keletkezett. A tűzoltár nevű elem a születés és halál világa feletti állapot, a nirvána megjelenítője. Az árboc a világtengelyt, vagy életfát, míg az ernyő a régi időkben a királyi hatalmat, később, amikor megsokszorozódott, a létsíkokat jelképezte. A korsó a halhatatlanság italát, az amritát rejti magában. A tibeti tantrajánában a cshöten formája és értelmezése némileg eltér az indiai formától. Az elemek szerint a kockaalap a földelemet, az agyagedény formájú kupola – amely itt magába olvasztotta az ereklyetartót – a vízelemet, míg a fölfelé keskenyedő 13 lépcsős torony (eredetileg ernyő) a tűzelemet, a tetején található félgömbforma a levegő elemet, a csúcson a Hold és a Nap tetején levő égő csepp az éter elemet szimbolizálja. Bizonyos megközelítésben a sztúpa három fő része a buddhista törekvő spirituális útjának három szakasza. A talapzat az előkészítő gyakorlatoknak, a félgömb a buddhista ösvénynek, míg az életfa a megvilágosodásnak a kifejezője. A sztúpák tetején magasodó csúcs Buddha könyörületességét jelképezi, a kupola a nirvánát, a négyszögletes alap az erkölcsi önmegtartóztatást. De akad olyan kifejtés is, amely a sztúpa különböző részeihez a transzcendentális buddhákat és bódhiszattvákat rendeli, vagy éppenséggel a különböző buddhista erényeket és képességeket. Néha a sztúpák mandalák alaprajzára épülnek, mint a Száncsi és az Amáravati. Padmaszambhava az Öt Dzsina Buddha mandaláját a földre rajzolta, erre épült a Szamje kolostor. De Lhászában a Potala körüli kolostorok is egy hatalmas mandala sarokpontjain állnak.
Borobudur piramis alakú templomvárosa még ennél is összetettebb, mert a sztúpák, a templomdomb és a mandala alapformáit egyesíti. Stílusa az indiai Gupta-kor és a rákövetkező periódus művészetének hatását tükrözi. Minden jel arra utal, hogy Borobudurt 1000 tájékán elhagyták; az épületegyüttest, melyet teljesen beborított a növényzet, 1907 és 1911 között állították helyre holland régészek. Ismételt újjáépítését az 1980-as évek elején fejezték be.
A mintegy 57 000 köbméternyi szürke vulkanikus kőből emelt, lépcsős piramis alakú templomváros egy kisebb dombra épült. Az alaprajz és az öt alsó terasz négyzet, a felső három terasz pedig kör alakú. Legfölül, az alaptól számítva 31,5 m magasan áll a fő sztúpa. Minden terasz a tökéletesség felé vezető személyes út egy-egy szakaszának felel meg. A zarándok kilencszer járja körül az építményt (a buddhizmus misztikus kilences számának megfelelően), mielőtt a csúcsára ér. Mind a négy oldalon lépcsősor vezet a legfölső teraszra.
A teraszfalakon körbefutó domborműsorozatok a nirvánához (a lelki felszabaduláshoz) elvezető megvilágosodási folyamat különféle szintjeit ábrázolják. Az alsó teraszon az e világi jó és rossz cselekedetek következményét, a másodikon a történelmi Buddha életének eseményeit és a Dzsátakák (történetek Buddha előző életeiből) néhány jelenetét láthatjuk. A legfelső teraszon található domborművek a mahájána buddhista iratok filozófiai tanításait illusztrálják. A kör alakú felső teraszok tágasabbak, kiképzésük egyszerűbb. A három kör alakú teraszon összesen 72 harang formájú sztúpa sorakozik, némelyikben egy-egy meditáló Buddha ül; a szobrokat a kőfaragás áttört mintáin át pillanthatjuk meg.
Az interjú fő vonala a tudat, tudatosság témaköreit öleli fel, különös tekintettel arra, hogy magunk számára és az indiai kultúrán belül hogyan értelmezhetőek ezek a fogalmak. Szó esett a Nyugaton egyre népszerűbb keleti filozófiákról, gondolkodásmódról, a jógáról, a meditációról, a megvilágosodás mibenlétéről és az önkutatásról.
István (vagy ahogyan sokan ismerik, Istók) azok közé az emberek közé tartozik, akiknek a tevékenységét rendkívül nagyra becsüljük. Beleértve a könyvkiadás terén kifejtett erőfeszítéseit (fordítás, lektorálás, FILOSZ könyvkiadó alapítás), a jóga iránti elkötelezettségét, és nem utolsó sorban a Ramana Baráti Társaság fenntartását, a csend napok szervezését.
Malik Tóth István szereplése a Létezés Öröme Központban:
A forrásvíz mindig ugyanazokkal a jellemzőkkel bír, akár hordóba töltjük, akár kancsóba, akár pohárba. Vagyis a metafizikai hagyomány univerzális. (Minő gyönyörűség, hogy néhányan ezt érzékelni képesek.) A vallásközi párbeszéd szép példája a Szent Mauriciusz monostor facebook bejegyzése alapján:
János testvér a Szent Gellért téren egy átutazó nepáli buddhista csoportra lett figyelmes. Behívta őket a kávézónkba egy monostori teára. Láma Migmár, Láma Sonam és európai kísérőik megtekintették az arborétumot és a győgynövénypadlást. A nepáli buddhizmus hasonló vallási struktúrákkal dolgozik, mint a bencésség: stabilitást gyakorló szerzetesekkel a könnyen-gyorsan élmény helyett hosszú évek, évtizedek gyakran fáradságos munkájára épít. A vallásközi párbeszédben nyitottan és türelmesen vannak jelen.
Ki a szerzetes?
A Szent Mauriciusz monostor lakói erre a kérdésre a következőképp válaszolnak:
A szerzetes „szíven talált” ember, olyan valaki, aki Isten meghívására nem tud máshogyan válaszolni, csak egész életével. A monostor iskola, Krisztus a tanítómester, mi tanítványai vagyunk, a közösség „az Úr szolgálatának iskolája.” Feladatunk egy életen át tanulni egymás türelmes szeretetét, melynek Krisztus mindent megelőző szeretete az alapja.
Minden vallásnak két aspektusa van, a látható és a rejtett, vagy ahogyan a tibetiek mondják, a célszerű és a végső tanítás. De a célszerű már csak árnyék. A Tao te king, a taoista filozófia aranyveretes műve költőien fejezi ki a legfőbb formáló elv darabokra hasadását.
„Mikor a nagy Út-at semmibe dobták, megjelent az erkölcs és a méltányosság”
A „hosszú ösvény”, az öntisztítás, a fokozatos önfejlesztés útja, mint ahogyan a hangya is nagyon lassan halad. A „rövid ösvény” pedig – amely figyelmünk állandó ráirányítása igazi valónkra – a madár útja, amelyik könnyedén repked, ágról ágra. Illethetjük ezeket a „közvetett”, és a „közvetlen” jelzővel is.
A hangya és a madár útja (Közvetett és közvetlen ösvény)
A közvetlen ösvény azt jelenti, hogy mostantól teljességgel a Megfigyelővel [vagy másképpen a Tanú ÉN-nel] azonosulunk, nem pedig a teoretikus elme folyton változó tartalmaival. Radikális advaita tanítók szemszögéből a közvetett ösvény nem egyéb, mint az illuzórikus időbeliség keretrendszerében megnyilvánuló, spirituális gyakorlásba ölt felesleges energia befektetés.
A rövid ösvény hívei úgy tartják, hogy a Szellem ereje egy pillanat alatt eltüntetheti összes hibánkat, a valóságban ez korántsem ennyire triviális. Ha még nem járták végig az előkészület iskoláját, akkor csupán azonosulnak egy mentális koncepcióval. Pedig az intellektuális megértés még nem jelent célba érkezést. Így hát szembe kell nézniük az önámítás kockázatával, s azzal, hogy áldozatul esnek a saját túlzott spirituális elvárásaiknak. Bár az embereknek időről-időre lehetnek nagy bepillantásaik a Valóság természetébe, olykor még ezek a betekintések sem elegendőek, hogy véglegesen megtörjék a hamis én-azonosságot. Történhetnek még visszaesések. Olyan ez, mint amikor kikapcsoljuk a ventilátort. Elvágtuk a gépet az áramforrástól, de a lapátkerék a lendület miatt még forog egy ideig. Amiképp Szögjal Rinpocse is óva int bennünket:
„Ne téveszd össze a megértést a felismeréssel, a felismerést pedig a felébredéssel.”
Mindaddig ugyanis, amíg az egó által vezérelt elmeműködést nem sikerült uralmunk alá hajtani, a pszichében rejlő hátráltató hajlamok [vászanák] újra és újra elfelhőzik a felébredettség átmeneti felvillanásait, és ez így nem eredményez teljes megszabadulást [móksát]. Ramana Maharsi sokszor hivatkozott arra, hogy sohasem gyakorolt légzésszabályozást, nem recitált mantrákat, és fogalma sem volt a meditációról, vagy a kontemplációról. (Hiszen spontán felébredésben részesült). Ugyanakkor azt is tudtunkra adja, hogy az olyan ember esetében, akinek az elméje még nem vált kellőképpen éretté, az azonnali felismerést nehéz elérnie pusztán azáltal, hogy hall az önkutatásról. Ez az út csak érett lelkek számára járható. A többieknek mentális fejlettségüknek megfelelő módszerekhez kell folyamodniuk. Ramana Maharsi egyik közvetlen tanítványa, Kunju [fon. Kundzsu] Szvámi szerint átmenetileg bárki megtapasztalhatja a szamádhit egy Szatguru jelenlétében, de az nem lesz állandó, vagy végleges.
Előkészületek
A metafizikai hagyomány keményvonalas képviselői még ennél is szigorúbbak. Robert Adams értésünkre adja, hogy fel kell adni bizonyos szokásokat, és magasabb rendű tulajdonságokat kell kifejlesztenünk. Határozottan kiemel három fő elsajátítandó erényt, történetesen az együttérzést, az alázatot, és a szolgálatot. Mindezt pedig azért teszi, mert már túl sok „dharma-csavargóval” találkozott, akik csak pózolnak, szajkózzák a nemkettősség iskolájának alaptételeit, mégis tele vannak rossz szokásokkal. Az embereknek éretté kell válniuk az ön-kutatásra. Évekig járniuk kell a spirituális utat, mielőtt képesek lennének az ‘én-gondolatot’ visszakövetni a forrásba (…és hozzáfűzi, hogy azon kevesek esetében, akiknek ez rögvest sikerül, az előkészületet nyilván előző életeikben tették meg.) Számos spirituális mester életrajzában visszatérő elem, hogy bár nagyon fiatalon keresztülmentek sok-sok grandiózus meditatív tapasztalaton és misztikus élményen, a „nagybetűs EMBER-ré válás” fájdalmas munkáját csak több évtizednyi szolgálattal tudták megvalósítani, mesterük védőszárnyai alatt.
Még Adyashanti, az oly sokat vitatott neoadvaita vonulat egyik jeles képviselője is felhívja erre a figyelmet:
„Mint említettem, a felébredés pillanata csak nagyon kevesek számára teljes. Egy generáción belül csupán néhányan ébrednek fel oly módon, hogy nem szükséges keresztülmenniük további folyamatokon. Mindig azt mondom, hogy jobb nem arra számítani, hogy te leszel az. Jobb azzal számolni, hogy veled is úgy esik meg, mint mindenki mással, azaz az első felébredést követően egy folyamaton fogsz keresztülmenni. Nem a felébredés lesz az utazásod vége. Arra teszek itt kísérletet, hogy olyan irányt mutassak, amely hasznodra lehet az eligazodásban, amikor megkezded ezt az utazást. Ahogy a tanítóm szokta mondani, olyan ez, mint amikor belépsz az ajtón. Az, hogy beléptél az ajtón, még nem jelenti azt, hogy a villanyt is felkapcsoltad; nem jelenti azt, hogy máris el tudsz igazodni abban az ismeretlen világban, amelyben felébredtél.”
Tucsa Lajos (Loka Bandhu dász): Részem a meditáció c. videójának kiegészítéseként pedig a következő gondolatokat szeretnénk megosztani nagy tisztelettel: Bár számos komoly és magvas mű jelent meg a meditációról az utóbbi néhány évtizedben, még mindig gyakran tapasztalhatjuk, hogy gyakran ezoterikus téren is a hatékonyság eszközei kerülnek a fókuszba. Érdekes megjelölésekkel találkozhatunk: úgyis, mint gyors meditáció, vagy intenzív megvilágosodás. Valóban rendkívül impozáns titulusok. Mintha az instant kakaó mintájára létrehoztuk volna az „instant szamádhi” állapotát.
Továbbá – a jógához hasonlóan – a testi működésre, és az idegrendszerre gyakorolt jótékony hatás kap túlságosan nagy hangsúlyt. Úgymint relaxáció, ellazulás, jó egészség, nyugalom, pihenés, stb. Ugyancsak feltűnő az is, hogy bizonyos szerzők aszemélyiség felékesítésének kellékeként utalnak rá. Valami olyan varázsszerként bemutatva, amely magas fokú kreativitáshoz, megnövekedett önbizalomhoz, végső soron egy sikeresebb élethez vezet. Mindezt sokszor amolyan „Take it easy” hangulatban, „Meditálni könnyű” típusú szlogenekkel.
Ez a könnyed ezotéria hangvétele, és még ha nem is nevezném ezt minden esetben helytelennek, de mindenképpen hiányosnak, vagy a végső választ nélkülözőnek. Azon túlmenően pedig gyakran egy kereskedelmi kampányra hasonlít, amely szerint pénzértbármitmegvehetünk. Pedig ez nem működik üzleti alapon. Ami nem azt jelenti, hogy nem adhatunk érte anyagi ellenszolgáltatást, csupán azt, hogy nem vásárolhatunk spirituális rangot, vagy tudást. Óhatatlanul eszembe jut John Main, az ír származású bencés szerzetes, aki nem alkalmazott soha semmiféle marketing trükköt, amikor a keresztény mantra meditáció felélesztésének rögös útján elindult. Bevezető beszédeiben egyetlen népszerűsítő mondatot sem használ csalétek gyanánt, nem ígér ragyogó egészséget, nyugalmat, egyszóval nincs „reklámszöveg”.
Tucsa Lajos (Loka Bandhu dász) szereplése a Központban:
A videó kiegészítéseként pedig a következő gondolatokat szeretnénk megosztani nagy tisztelettel:
A jógával kapcsolatban talán az egyik legtömörebb definíció, hogy ez egy olyan komplex szakrális bölcseleti rendszer, amely visszavezet a tudati, érzelmi megkötözöttség szenvedéssel telt állapotából [dukha] a totális szabadságba [móksha]. Hamvas Béla szavaival, a zárt, lefokozott életből, a nyitott, hatalmas LÉT-be. Az illúzió általi elfátyolozottságból [májá] az üdvösséghez [szat-csit-ánanda]. Ennek szemléltetésére több ösvény előszeretettel folyamodik a lámpa példájához, amely az Önvalót és a köréje szövődő burkokat szimbolizálja. Ha a világítótestre ráterítünk egy vékony muszlin fátylat, akkor a fény ugyan tompul valamicskét, de a változás nem számottevő. Amint egy lenvászon lepedővel fedjük le, akkor már félhomály lesz a helyiségben. De ha beborítjuk egy vastag fekete brokáttakaróval, akkor minden elsötétül. Az emberben ugyanígy; a testiség sűrű szövétneke olyan, mint a példabeli brokát. A szenvedélyek, vágyak közepesen vastag lepedője a következő burok, amely már egy kicsit többet enged át a fényből. De a legszubtilisabb réteg a harmónia és egyensúly leheletvékony muszlinja. A tisztulás, az értelmi-erkölcsi-szellemi emelkedés ahhoz hasonlatos, mint amikor a lámpatestről egyenként eltávolítjuk a különböző takarókat.
„A jóga szépsége a következő: nem kéri tőled, hogy szenteket imádj, hanem arra kér, hogy ismerd fel a benned lakozó szentet.” (Szvámi Véda Bharati)
Braco [fonetikusan: Brácó] egy horvát spirituális segítő, akit néhányan a„néma gyógyító”titulussal illetnek. Mégpedig azért, mert a Vele kapcsolatba kerülő emberek közül sokan jelentős egészségügyi javulásról, vagy teljes gyógyulásról számolnak be. Ténykedése látszólag csupán abból áll, hogy megáll egy csoport előtt, és a teljes figyelmét rájuk irányítja. A rendezvények nagyon csekély költségtérítés ellenében látogathatók. A találkozó kezdetén Braco segítői rövid tájékoztatót adnak, majd halk meditatív zene tölti meg a helyiséget. Ekkor belép Braco, majd a résztvevőkkel szemben megáll egy emelvényen, hogy mindenki jól láthassa, és néhány percig a szemébe nézhessen. Székhelye Zágrábban található, a Srebrnjak 1-ben, de rendszeresen látogatja Európa városait (Bécs, Stuttgart, Frankfurt, Berlin, Zürich, Bázel, Amszterdam, Szentpétervár, Ljubljana, Opatija, Split), járt már az Egyesült Államokban, Ausztráliában, és Japánban is. Azt már kevesebben tudják, hogy zágrábi központja akkor is látogatható, amikor Ő éppen utazik. Ilyenkor az asszisztensek egy hangfelvételt játszanak le a látogatóknak, amely a beszámolók szerint ugyanolyan hatékony, mint a tekintete.
Manuela Kihm (a bázeli és zürichi PSI Kongresszusok egyik szervezője)
Sok embert ismerek, sok hírességet.
Braco – alázatával és hitelességével – rendkívüli módon kiemelkedik közülük.
(Fontos! Ahhoz, hogy a magyar felirat megjelenjen, közvetlenül a youtube-on kell megnyitni a videót. Itt, az oldalon beágyazott felvételnél ez sajnos nem működik. Továbbá a YOUTUBE beállításokban a magyar nyelvnek kell alapértelmezettnek lennie.)
Minél magasabb egy ember tudatossága, annál inkább képes a környezetébe kerülők rezgésszintjét felemelni, és ezáltal mentális, emocionális, és fizikai szenvedéseit enyhíteni. Vagyis Braco egy tudati és energetikai katalizátor. Ezt a jelenséget megérthetjük a szakrális őshagyomány alapján, hiszen a spirituális erőátadás eme formája Indiábansaktipat[másképpensaktipáta]néven ismeretes. Amennyiben a tekintet által történik, akkor pedig adarsankifejezéssel utalnak rá. Vagyis a jelenlét tovább adódik azon a személyen keresztül, aki a gondolatoktól mentes rezzenéstelenség állapotában időzik. A keresztény hagyomány ezt a Szent Szellem egyik kegyelmi ajándékának tekintette, a jógában a sziddhik közé sorolják, modern megvilágításban pedig multidimenzionális erőterekként írhatnánk le.
Mindez legalább annyira közel áll akvantumgyógyászathoz, mint a tradícióhoz. Tehát amikor – a nyugati terminológia szerint – egy magas rezgésű attraktormező kvázi elektromágnesként hat egy nála alacsonyabbra, akkor felemeli annak rezgésszintjét, magához közelítve azt. A jelek szerint nem csupán a megvilágosodottak, és szentek kiváltsága ez. Számos spirituális gyógyító, tanító, és felettébb karizmatikus személy él ezen a fokozaton, de egyes médiumok is képesek felemelkedni idáig.
A természettudomány kiemelkedő képviselői közül többen is érdeklődnek Braco iránt. A kvantumfizikus dr. Ninoslav Novak a témához képest rövidre szabott, mégis nagyívű előadásában arról beszélt, hogy valamennyi élőlény milyen rendkívül érzékeny az elektromágneses hullámokra. Dr. William A. Tiller (Anyagtudományi és Technológiai Tanszék, Stanford University, USA) az új paradigma vezéralakjának nevezte Bracót. De foglalkoztak vele olyan kutatók is, mint dr. Harald Wiesendanger (Rendkívüli Gyógyítók Nemzetközi Intézete), és a svájci Alex Schneider professzor.
A Párbeszéd Háza olykor nagyon komoly, nívós előadóknak ad helyet. Egyikük Francis Clooney SJ, katolikus teológus, képzett indológus, a hindu vallási hagyományok szakértője, a Harvard Egyetem professzora. A következőkben az Ő előadását láthatjuk, hallhatjuk angol nyelven, magyar tolmácsolással. Nem állhatom meg, hogy ne adjak ízelítőt a visszafogott, mégis kendőzetlenül őszinte stílusából.
„Vannak olyan katolikusok, akik más vallásokat rossznak, ártalmasnak, kártékonynak tartanak. Az ilyenektől mindig megkérdezem, hogy honnan származik az információtok. Honnan tudjátok mindazt, amit állítotok? Úgy hiszem, hogy minél műveltebb, minél képzettebb valaki, annál inkább érdemes megszorongatni, és rábírni arra, hogy bebizonyítsa azt, amit mond. Olvasott-e szövegeket, tanulmányozta-e az adott hagyományokat, vagy sem. Nagyon sokan vannak, akik befeketítenek másokat, és rossz színben tüntetik fel más vallások képviselőit. De hogyha szemtől-szembe találkoznak Velük, akkor rájönnek arra, hogy egyáltalán nem rossz és gonosz emberek.
Ötven éve vagyok jezsuita, 40 éve vagyok pap, 46 éve tanulmányozom a hindu hagyományokat. Vajon rossz hatással volt-e ez rám? Nőttek-e szarvaim, tönkre tettem-e az egyházat? A gyümölcseiről lehet megismerni a dolgokat. Jöjjenek el a misémre, hallgassanak meg beszélni. Mondják meg, hogy a hinduizmus tanulmányozása a káromra volt-e. Ahogyan azt is kérem, hogy tanulmányozzák a jóga szútrákat, vagy a Bhagavad-gítát, és mutassák meg, hogy hol van benne a Sátán, hol van benne az ördög, amivel olyan sok katolikus ember vádolja ezeket a szövegeket.”
Néhány évtizeddel ezelőtt Thorwald Dethlefsen – aki többek között a homeopátia elismeréséért szállt síkra – elévülhetetlen érdemeket szerzett abban is, hogy az asztrológia és egyáltalán az analógiás gondolkozás újra az érdeklődés középpontjába kerülhessen. Mindazonáltal úgy tűnik, mintha szinte semmi sem változott volna, és még mindig ugyanabban a cipőben járnánk. Akkori megállapítása ma is aktuális:
„Amióta csak homeopátia létezik, ellenfelei éppen olyan szenvedélyesen küzdenek ellene, amilyen szenvedélyesen képviselik hívei.”
A tudományos és ezoterikus gondolkodási rendszerek pontosan 90 fokra vannak egymástól, így távolról sem kell azon csodálkoznunk, hogy a két felfogás hívei elbeszélnek egymás mellett. (Létezik még egy másik ok is, erről bővebben a„A konzervativizmus tudománya”c. írásomban.)
A legfontosabb ellenvetés a homeopátiával szemben, hogy a „semmivel” próbál operálni. De ez egy alapjában elhibázott logika. Elengedhetetlen ugyanis, hogy az információt és az információhordozót megkülönböztessük egymástól. Egy tudósokból álló csoport egészen az atomstruktúráig boncolhat egy könyvet, a vizsgálat végén azonban egy adat garantáltan hiányozni fog. Ez pedig maga a könyv tartalma, amely az elemzés során elvész. Ha a homeopátia ellenfeleinek szemszögéből tekintenénk a könyvkiadásra, akkor megállapíthatnánk, hogy bármely életmű sorozat megjelentetése egy nagy csalás, hiszen hozzávetőlegesen minden egyes darabja ugyanabból az anyagból áll, csak éppen a felirat különbözik rajtuk. Ráadásul a szerző művét nyomhatják papírra, publikálhatják hangoskönyvként, vagy létezhet valahol az interneten e-book formájában. A homeopátiás szernél éppígy. Legyen szó akár tejcukor golyócskáról, porról, vagy tablettáról, hordoz egy információs mintát, amely láthatatlan, és kémiai analízis útján nem kimutatható.
A homeopátia úgy közelíti meg a gyógyulás kérdését, hogy ha egy emberből (a mikrokozmoszból) hiányzik egy ősprincípium, megkereshetjük azt a makrokozmoszban. Amikor valamelyik ősidea működése sérül, akkor a gyógyírt is annak az alapelvnek a függőleges láncolatából kell elkészíteni.
Hatásmechanizmus
A betegség nem a testben keletkezik, ott csupán tükröződik. Egy tudati (információs) torzulás nyomán zavar keletkezik az életerő áramlásában (energetikai defekt), ennek pedig előbb-utóbb lenyomata lesz az adott szervben, hiszen az információ az energia mintája, az energia pedig az anyagi sík közvetlen szervezője. De lássuk a definíciót, mert nagyon árulkodó! A homeopátia tulajdonképpeni jelentése: homoion = hasonló, pathein = szenvedni. Vagyis hasonszenvi gyógymód. A homeopátia úttörői a természetből vett hatóanyagok ezreit ellenőrizték a saját testükön észlelt mérgezési tünetek útján. Az orvos megbetegítette magát, így együtt szenvedett pácienseivel. Hahnemann is úgy kísérletezett, hogy bevette az illető anyagokat. A kínafa kérgével indult a történet, de később az arzénig bezárólag nagyon sok mindent kipróbált magán, majd megfigyelte és leírta a saját testében végbemenő folyamatokat és tüneteket. Ezek után végiggondolta, hogy milyen ismert betegségre illenek rá a tapasztalt szimptómák, majd a „felpotenciált” szert betegeken tesztelte.
A homeopátia először azért vált népszerűvé a XIX. században Európában és az Egyesült Államokban, mert kiderült, hogy a különféle járványos, fertőző betegségekből milyen sikerrel képes meggyógyítani az embereket. A homeopátiás gyógyítást alkalmazó kórházak halálozási arányszámai a hagyományos orvoslást alkalmazó kórházak halálozási arányának fele és egynyolcada között voltak olyan betegségek esetében, mint a kolera, a skarlát, tífusz, sárgaláz, tüdőgyulladás. Nem valószínű, hogy ezeket a szignifikáns eredményeket a placebohatás számlájára írhatnánk. (Amúgy az orvostudomány történetében először a homeopátiás orvosok végeztek placebo kontrollált, kettős vak módon tervezett és kivitelezett vizsgálatokat.) A világ egyik legelismertebb tudományos folyóirata, a New Scientist rendszeresen beszámol honlapján a homeopátiáról, valamint neves fizikusok, vegyészek, orvosok, biológusok és más kutatók homeopátiás kutatásairól.
Garáb – a magyar Shangrila – egy nagyon pici falu a Cserhátban, állandó lakossága még ötven sincs. Grabensia [Garáb község régi neve] legfőbb látványossága kétségkívül a Szamszára, a világ legnagyobb hangtálja. A különleges hely létrehozója a világot megjárt Juhász György, egy Hong Kongban élő üzletember. Hogy a hangterápia gyógyító hatását felerősítse, elhatározta, hogy akkora hangtálat készíttett, ami még nem létezik. A Szamszára 2018-ban készült el Innsbruckban. A méretezésénél az aranymetszés szabályait vették figyelembe, így lett az átmérője 233 centiméter. Súlya 2,7 tonna, és hétféle fémet tartalmaz: aranyat, ezüstöt, ólmot, ónt, vasat, rezet és higanyt.
Azon túl, hogy eredeti, nepáli hangtál recept alapján készült el, beleöntöttek egy kicsi hangtálat is. Így biztosítva a hangtál vonal folytonosságát. A szentély felavató szertartásán pedig Jigthub Rinpoche áldotta meg. Mérete lehetővé teszi, hogy élő kezelések alkalmával a belsejében is tartózkodhassanak, engedve, hogy mély hangjai és mindent átható rezgései a sejtek legbelsejébe is eljussanak.
Minden hétre egy mese: A holografikus jógamodell. A buddhi, manasz, ahamkára és csitta együttesét „antahkarana” [belül működő] névvel illeti a hagyomány, és leginkább úgy érdemes gondolni ezekre, mint tudati funkciókra, nem pedig úgy, mint személyiségrészekre. Megkísérlem az ember – nem anyagi – összetevőit szimbolizálni a holográfia elve alapján. (Megjegyzem, hogy minden hasonlat sántít egy kicsit, így hát ez is. Mégis azt mondom, ha valakinek segít a – mellesleg nem könnyen emészthető – szánkhja filozófia elemeinek megértésében, akkor hurrá.
A hologram
egy speciális fényérzékeny lemezen tárolt, két egymást keresztező fénysugár hullámmintázata (interferenciaképe). A lézersugarat egy nyalábosztóval 2 részre bontják. Az egyik sugár, egy tükör közbeiktatása után közvetlenül éri a filmet, ezt nevezik referenciasugárnak. A másik a tárgysugár, amelyet egy szórólencse segítségével a megörökítendő tárgyra vezetnek, és csak azután éri el a lemezt. Mivel azonban ezeknek csak egyike visszaverődött fény, a két sugár nincs azonos fázisban, így interferenciateret hoznak létre, amelyek világos és sötét csíkok formájában jelennek meg a lemezen. Ez az a kettősség, ami a holográfia tökéletes képalkotását adja: az interferenciacsíkokban és ezek egymástól való távolságában ugyanis rögzül a visszavert fény minden jellemzője.
De van egy nagyon fura jellemzője a hologramnak. Dienes István fizikus szerint ezt még az egyetemeken is ritkán mondják el. Ha a tükör helyére egy koncentrált fényű lámpát helyezünk – hogy ugyanolyan szögben világítsa meg a tárgyat, amilyen szögből a hologram rögzítése előtt a lézerfény érkezett – akkor a fotólemezen keletkezett holografikus képre (amely egyébként mindent tartalmaz, a tárgysugarat is, az objektum képi információit is, meg a referencianyalábot is) visszavetítjük az eredeti tárgy saját hullámformáit. Ezáltal pedig a fényérzékeny lemez túloldalán visszakapjuk magát a referenciafényt.
A jóga filozófia
ugyanezt mondja el, csak más szavakkal. Az Átman [Önvaló] az elsődleges valóság, amely a hologram példában a lézernek felel meg. A buddhi passzív állapotában olyan, mint az ábrán a tükör. Az ahamkára a szórólencse. A reaktív elme, és annak minden tartalma pedig a „GÖMBÖC” nevet viselő objektum. Létezik a lényünkben is egy fényérzékeny lemez [csitta], amely minden benyomást eltárol, akár tudatosul az elmében, akár nem. Rögzíti az érzékszervek által felvett, a külvilágból érkező benyomásokat, ingereket, valamint az elme által adott válaszokat. Ha úgy tetszik, akkor ez is egyfajta holografikusan tárolt információ. A bölcsek úgy mondják, hogy az Univerzális Elme szüleménye ez a látható világ, hiszen az Önvaló fénye torzul, amint az énség objektumaira vetül. Más szavakkal, az énképünk csak egy hologram. Ugyanakkor az is igaz, hogy az Átman fénye közvetlenül is eléri a csittát, nem csupán az elme torz objektumain keresztül. (Éppúgy, ahogy a referenciasugár közvetlenül a fotólemezre vetül.) Lényegében csak emiatt lehetséges megértenünk, hogy a múlandó személyiségünk nem lehet valóságos. Csakis ezért lehetséges, hogy az Igazság keresésére induljunk.
Buddha szavaival:
„Szerzetesek, van egy nem született, nem létesült, nem teremtett, nem összetett. Szerzetesek! Ha ez a nem született, nem létesült, nem teremtett, nem összetett nem lenne, nem volna menekvés a születésből, a létesülésből, a teremtettségből, az összetettségből. Mivel azonban van egy nem született, nem létesült, nem teremtett, nem összetett, van menekvés a születésből, a létesültségből, a teremtettségből, az összetettségből.”
A keresés tehát úgy indul, hogy a csittából – amely tartalmazza az Önvaló [Átman] lenyomatát – felbugyog egy ébresztő impulzus, amelynek nyomán elkezdődik a Valóság utáni kutatás. Ennek intenzitása – valamint az ezt követő spirituális gyakorlás rendszeressége és erőssége – pedig nagymértékben függ az előző életekből hozott „nyersanyagunktól” , amely szintén a csitta mélységeiben tárolódik, mégpedigvászanák[hajlamok] formájában.
De akkor most nézzük a folyamat megfordítását! A szellemi praxis révén aktivált éber figyelmünk [buddhi] most már nem csupán passzív tükörként, hanem lámpaként szolgál. Ha ennek az „éberség lámpának” a fényébe helyezzük az elmét és tárgyait, és ez vetül vissza a csittára, akkor a két kép úgymond kioltja egymást, és visszakapjuk azt a valamit, ami a fizikai kísérletben a lézerfénynek felelt meg. Vagyis felragyog az Önvaló, tehát a Tudat Eredeti, Alapvető Természete.
Csak az érzékletesség kedvéért: Az elmén keresztüli torzított látásunk, és a Vídja közötti különbség (Ekchart Tolle szavaival).
„Az ablakom előtt csiripelő madár hangjára ébredtem. Soha nem hallottam ilyen hangot azelőtt! Még behunyt szemmel feküdtem, s lelki szemeim előtt egy különleges gyémánt képe lebegett. Igen, ha a gyémánt hangot adhatna, így szólalna meg. Kinyitottam a szemeimet. A függönyön keresztül átszűrődtek a hajnal első fénysugarai. Gondolatok nélkül tudtam, éreztem, hogy végtelenül többet jelent a fény, mint aminek tudatában vagyunk. Az a puha fény, ami a függönyön keresztül beáramlott, maga volt a szeretet. Könnyek szöktek a szemembe. Fölkeltem, és körbejártam a szobát. Fölismertem a tárgyakat, mégis tudtam, hogy eddig még sohasem láttam őket igazán. Minden friss volt és eredeti, mintha éppen most keletkezett volna. Kézbe vettem egy-egy tárgyat – ceruzát, üres üveget -, s álmélkodva csodáltam szépségét és elevenségét.”
