Néhány évtizeddel ezelőtt Thorwald Dethlefsen – aki többek között a homeopátia elismeréséért szállt síkra – elévülhetetlen érdemeket szerzett abban is, hogy az asztrológia és egyáltalán az analógiás gondolkozás újra az érdeklődés középpontjába kerülhessen. Mindazonáltal úgy tűnik, mintha szinte semmi sem változott volna, és még mindig ugyanabban a cipőben járnánk. Akkori megállapítása ma is aktuális:

„Amióta csak homeopátia létezik, ellenfelei éppen olyan szenvedélyesen küzdenek ellene, amilyen szenvedélyesen képviselik hívei.”

A tudományos és ezoterikus gondolkodási rendszerek pontosan 90 fokra vannak egymástól, így távolról sem kell azon csodálkoznunk, hogy a két felfogás hívei elbeszélnek egymás mellett. (Létezik még egy másik ok is, erről bővebben a „A konzervativizmus tudománya” c. írásomban.)

A legfontosabb ellenvetés a homeopátiával szemben, hogy a „semmivel” próbál operálni. De ez egy alapjában elhibázott logika. Elengedhetetlen ugyanis, hogy az információt és az információhordozót megkülönböztessük egymástól. Egy tudósokból álló csoport egészen az atomstruktúráig boncolhat egy könyvet, a vizsgálat végén azonban egy adat garantáltan hiányozni fog. Ez pedig maga a könyv tartalma, amely az elemzés során elvész. Ha a homeopátia ellenfeleinek szemszögéből tekintenénk a könyvkiadásra, akkor megállapíthatnánk, hogy bármely életmű sorozat megjelentetése egy nagy csalás, hiszen hozzávetőlegesen minden egyes darabja ugyanabból az anyagból áll, csak éppen a felirat különbözik rajtuk. Ráadásul a szerző művét nyomhatják papírra, publikálhatják hangoskönyvként, vagy létezhet valahol az interneten e-book formájában. A homeopátiás szernél éppígy. Legyen szó akár tejcukor golyócskáról, porról, vagy tablettáról, hordoz egy információs mintát, amely láthatatlan, és kémiai analízis útján nem kimutatható. 

A homeopátia úgy közelíti meg a gyógyulás kérdését, hogy ha egy emberből (a mikrokozmoszból) hiányzik egy ősprincípium, megkereshetjük azt a makrokozmoszban. Amikor valamelyik ősidea működése sérül, akkor a gyógyírt is annak az alapelvnek a függőleges láncolatából kell elkészíteni. 

Hatásmechanizmus

A betegség nem a testben keletkezik, ott csupán tükröződik. Egy tudati (információs) torzulás nyomán zavar keletkezik az életerő áramlásában (energetikai defekt), ennek pedig előbb-utóbb lenyomata lesz az adott szervben, hiszen az információ az energia mintája, az energia pedig az anyagi sík közvetlen szervezője. De lássuk a definíciót, mert nagyon árulkodó! A homeopátia tulajdonképpeni jelentése: homoion = hasonló, pathein = szenvedni. Vagyis hasonszenvi gyógymód. A homeopátia úttörői a természetből vett hatóanyagok ezreit ellenőrizték a saját testükön észlelt mérgezési tünetek útján. Az orvos megbetegítette magát, így együtt szenvedett pácienseivel. Hahnemann is úgy kísérletezett, hogy bevette az illető anyagokat. A kínafa kérgével indult a történet, de később az arzénig bezárólag nagyon sok mindent kipróbált magán, majd megfigyelte és leírta a saját testében végbemenő folyamatokat és tüneteket. Ezek után végiggondolta, hogy milyen ismert betegségre illenek rá a tapasztalt szimptómák, majd a „felpotenciált” szert betegeken tesztelte.

A homeopátia először azért vált népszerűvé a XIX. században Európában és az Egyesült Államokban, mert kiderült, hogy a különféle járványos, fertőző betegségekből milyen sikerrel képes meggyógyítani az embereket. A homeopátiás gyógyítást alkalmazó kórházak halálozási arányszámai a hagyományos orvoslást alkalmazó kórházak halálozási arányának fele és egynyolcada között voltak olyan betegségek esetében, mint a kolera, a skarlát, tífusz, sárgaláz, tüdőgyulladás. Nem valószínű, hogy ezeket a szignifikáns eredményeket a placebohatás számlájára írhatnánk. (Amúgy az orvostudomány történetében először a homeopátiás orvosok végeztek placebo kontrollált, kettős vak módon tervezett és kivitelezett vizsgálatokat.) A világ egyik legelismertebb tudományos folyóirata, a New Scientist rendszeresen beszámol honlapján a homeopátiáról, valamint neves fizikusok, vegyészek, orvosok, biológusok és más kutatók homeopátiás kutatásairól.