Meditáció – Tucsa Lajos

2023.06.13

Tucsa Lajos (Loka Bandhu dász): Részem a meditáció c. videójának kiegészítéseként pedig a következő gondolatokat szeretnénk megosztani nagy tisztelettel: Bár számos komoly és magvas mű jelent meg a meditációról az utóbbi néhány évtizedben, még mindig gyakran tapasztalhatjuk, hogy gyakran ezoterikus téren is a hatékonyság eszközei kerülnek a fókuszba. Érdekes megjelölésekkel találkozhatunk: úgyis, mint gyors meditáció, vagy intenzív megvilágosodás. Valóban rendkívül impozáns titulusok. Mintha az instant kakaó mintájára létrehoztuk volna az „instant szamádhi” állapotát.

Továbbá – a jógához hasonlóan – a testi működésre, és az idegrendszerre gyakorolt jótékony hatás kap túlságosan nagy hangsúlyt. Úgymint relaxáció, ellazulás, jó egészség, nyugalom, pihenés, stb. Ugyancsak feltűnő az is, hogy bizonyos szerzők aszemélyiség felékesítésének kellékeként utalnak rá. Valami olyan varázsszerként bemutatva, amely magas fokú kreativitáshoz, megnövekedett önbizalomhoz, végső soron egy sikeresebb élethez vezet. Mindezt sokszor amolyan „Take it easy” hangulatban, „Meditálni könnyű” típusú szlogenekkel.

Ez a könnyed ezotéria hangvétele, és még ha nem is nevezném ezt minden esetben helytelennek, de mindenképpen hiányosnak, vagy a végső választ nélkülözőnek. Azon túlmenően pedig gyakran egy kereskedelmi kampányra hasonlít, amely szerint pénzért bármit megvehetünk. Pedig ez nem működik üzleti alapon. Ami nem azt jelenti, hogy nem adhatunk érte anyagi ellenszolgáltatást, csupán azt, hogy nem vásárolhatunk spirituális rangot, vagy tudást. Óhatatlanul eszembe jut John Main, az ír származású bencés szerzetes, aki nem alkalmazott soha semmiféle marketing trükköt, amikor a keresztény mantra meditáció felélesztésének rögös útján elindult. Bevezető beszédeiben egyetlen népszerűsítő mondatot sem használ csalétek gyanánt, nem ígér ragyogó egészséget, nyugalmat, egyszóval nincs „reklámszöveg”.

Tucsa Lajos (Loka Bandhu dász) szereplése a Központban:

Jógikus meditáció

A jóga etikai alapja

2023.06.12

A jóga etikai alapja

Nagy József jógaoktató

a jama és nijama szerepéről beszél.

A videó kiegészítéseként pedig a következő gondolatokat szeretnénk megosztani nagy tisztelettel:

A jógával kapcsolatban talán az egyik legtömörebb definíció, hogy ez egy olyan komplex szakrális bölcseleti rendszer, amely visszavezet a tudati, érzelmi megkötözöttség szenvedéssel telt állapotából [dukha] a totális szabadságba [móksha]. Hamvas Béla szavaival, a zárt, lefokozott életből, a nyitott, hatalmas LÉT-be. Az illúzió általi elfátyolozottságból [májá] az üdvösséghez [szat-csit-ánanda]. Ennek szemléltetésére több ösvény előszeretettel folyamodik a lámpa példájához, amely az Önvalót és a köréje szövődő burkokat szimbolizálja. Ha a világítótestre ráterítünk egy vékony muszlin fátylat, akkor a fény ugyan tompul valamicskét, de a változás nem számottevő. Amint egy lenvászon lepedővel fedjük le, akkor már félhomály lesz a helyiségben. De ha beborítjuk egy vastag fekete brokáttakaróval, akkor minden elsötétül. Az emberben ugyanígy; a testiség sűrű szövétneke olyan, mint a példabeli brokát. A szenvedélyek, vágyak közepesen vastag lepedője a következő burok, amely már egy kicsit többet enged át a fényből. De a legszubtilisabb réteg a harmónia és egyensúly leheletvékony muszlinja. A tisztulás, az értelmi-erkölcsi-szellemi emelkedés ahhoz hasonlatos, mint amikor a lámpatestről egyenként eltávolítjuk a különböző takarókat.

„A jóga szépsége a következő: nem kéri tőled, hogy szenteket imádj, hanem arra kér, hogy ismerd fel a benned lakozó szentet.” (Szvámi Véda Bharati)

A jógáról szóló oldalunk itt érhető el

Holografikus jógamodell

2023.05.30

Minden hétre egy mese: A holografikus jógamodell.
A buddhi, manasz, ahamkára és csitta együttesét „antahkarana” [belül működő] névvel illeti a hagyomány, és leginkább úgy érdemes gondolni ezekre, mint tudati funkciókra, nem pedig úgy, mint személyiségrészekre. Megkísérlem az ember – nem anyagi – összetevőit szimbolizálni a holográfia elve alapján. (Megjegyzem, hogy minden hasonlat sántít egy kicsit, így hát ez is. Mégis azt mondom, ha valakinek segít a – mellesleg nem könnyen emészthető – szánkhja filozófia elemeinek megértésében, akkor hurrá.

A hologram

egy speciális fényérzékeny lemezen tárolt, két egymást keresztező fénysugár hullámmintázata (interferenciaképe). A lézersugarat egy nyalábosztóval 2 részre bontják. Az egyik sugár, egy tükör közbeiktatása után közvetlenül éri a filmet, ezt nevezik referenciasugárnak. A másik a tárgysugár, amelyet egy szórólencse segítségével a megörökítendő tárgyra vezetnek, és csak azután éri el a lemezt. Mivel azonban ezeknek csak egyike visszaverődött fény, a két sugár nincs azonos fázisban, így interferenciateret hoznak létre, amelyek világos és sötét csíkok formájában jelennek meg a lemezen. Ez az a kettősség, ami a holográfia tökéletes képalkotását adja: az interferenciacsíkokban és ezek egymástól való távolságában ugyanis rögzül a visszavert fény minden jellemzője.

De van egy nagyon fura jellemzője a hologramnak. Dienes István fizikus szerint ezt még az egyetemeken is ritkán mondják el. Ha a tükör helyére egy koncentrált fényű lámpát helyezünk – hogy ugyanolyan szögben világítsa meg a tárgyat, amilyen szögből a hologram rögzítése előtt a lézerfény érkezett – akkor a fotólemezen keletkezett holografikus képre (amely egyébként mindent tartalmaz, a tárgysugarat is, az objektum képi információit is, meg a referencianyalábot is) visszavetítjük az eredeti tárgy saját hullámformáit. Ezáltal pedig a fényérzékeny lemez túloldalán visszakapjuk magát a referenciafényt.

A jóga filozófia

ugyanezt mondja el, csak más szavakkal. Az Átman [Önvaló] az elsődleges valóság, amely a hologram példában a lézernek felel meg. A buddhi passzív állapotában olyan, mint az ábrán a tükör. Az ahamkára a szórólencse. A reaktív elme, és annak minden tartalma pedig a „GÖMBÖC” nevet viselő objektum. Létezik a lényünkben is egy fényérzékeny lemez [csitta], amely minden benyomást eltárol, akár tudatosul az elmében, akár nem. Rögzíti az érzékszervek által felvett, a külvilágból érkező benyomásokat, ingereket, valamint az elme által adott válaszokat. Ha úgy tetszik, akkor ez is egyfajta holografikusan tárolt információ. A bölcsek úgy mondják, hogy az Univerzális Elme szüleménye ez a látható világ, hiszen az Önvaló fénye torzul, amint az énség objektumaira vetül. Más szavakkal, az énképünk csak egy hologram. Ugyanakkor az is igaz, hogy az Átman fénye közvetlenül is eléri a csittát, nem csupán az elme torz objektumain keresztül. (Éppúgy, ahogy a referenciasugár közvetlenül a fotólemezre vetül.) Lényegében csak emiatt lehetséges megértenünk, hogy a múlandó személyiségünk nem lehet valóságos. Csakis ezért lehetséges, hogy az Igazság keresésére induljunk.

Buddha szavaival:

„Szerzetesek, van egy nem született, nem létesült, nem teremtett, nem összetett. Szerzetesek! Ha ez a nem született, nem létesült, nem teremtett, nem összetett nem lenne, nem volna menekvés a születésből, a létesülésből, a teremtettségből, az összetettségből. Mivel azonban van egy nem született, nem létesült, nem teremtett, nem összetett, van menekvés a születésből, a létesültségből, a teremtettségből, az összetettségből.”

A keresés tehát úgy indul, hogy a csittából – amely tartalmazza az Önvaló [Átman] lenyomatát – felbugyog egy ébresztő impulzus, amelynek nyomán elkezdődik a Valóság utáni kutatás. Ennek intenzitása – valamint az ezt követő spirituális gyakorlás rendszeressége és erőssége – pedig nagymértékben függ az előző életekből hozott „nyersanyagunktól” , amely szintén a csitta mélységeiben tárolódik, mégpedig vászanák [hajlamok] formájában.

De akkor most nézzük a folyamat megfordítását! A szellemi praxis révén aktivált éber figyelmünk [buddhi] most már nem csupán passzív tükörként, hanem lámpaként szolgál. Ha ennek az „éberség lámpának” a fényébe helyezzük az elmét és tárgyait, és ez vetül vissza a csittára, akkor a két kép úgymond kioltja egymást, és visszakapjuk azt a valamit, ami a fizikai kísérletben a lézerfénynek felelt meg. Vagyis felragyog az Önvaló, tehát a Tudat Eredeti, Alapvető Természete.

Csak az érzékletesség kedvéért: Az elmén keresztüli torzított látásunk, és a Vídja közötti különbség (Ekchart Tolle szavaival).

„Az ablakom előtt csiripelő madár hangjára ébredtem. Soha nem hallottam ilyen hangot azelőtt! Még behunyt szemmel feküdtem, s lelki szemeim előtt egy különleges gyémánt képe lebegett. Igen, ha a gyémánt hangot adhatna, így szólalna meg. Kinyitottam a szemeimet. A függönyön keresztül átszűrődtek a hajnal első fénysugarai. Gondolatok nélkül tudtam, éreztem, hogy végtelenül többet jelent a fény, mint aminek tudatában vagyunk. Az a puha fény, ami a függönyön keresztül beáramlott, maga volt a szeretet. Könnyek szöktek a szemembe. Fölkeltem, és körbejártam a szobát. Fölismertem a tárgyakat, mégis tudtam, hogy eddig még sohasem láttam őket igazán. Minden friss volt és eredeti, mintha éppen most keletkezett volna. Kézbe vettem egy-egy tárgyat – ceruzát, üres üveget -, s álmélkodva csodáltam szépségét és elevenségét.”

A jóga filozófiáról bővebben itt