Meditáció a szellemi őshagyomány szerint

Meditáció a szellemi őshagyomány szerint

Fazekas Gáborral, a Mindfulness Egyesület elnökével közös rendezésű program, melynek témája, hogy a meditáció hogyan jelenik meg a szellemi őshagyományban.

Az előadás során használt prezentáció itt érhető el

Továbbá ígéretet tettem mitológiai vonatkozású szimbolikus történet közzétételére.

A Tejóceán köpülése

Gábor ebben az évben tartott nálunk egy remek előadást az együttérzés fejlesztéséről „Compassion Cultivation” címen. Aztán született részéről egy felkérés (egy viszont meghívás) felénk. Az a furcsa helyzet állt elő azonban, hogy ennek az eseménynek a színhelyéül ugyancsak a Létezés Öröme Központot tettük meg.

 

Az előadás a következő témákat érinti:

  • ​Miért is ez a különös cím? (Meditáció a szellemi őshagyomány szerint)
  • Mi a meditáció valódi célja?
  • Milyen a tradíció látószöge ebben a kérdésben?
  • Példázatok, hasonlatok a tudatfejlődés állomásainak modellezésére
  • Milyen előfeltételek, kívánalmak léteznek a szellemi úton járókkal szemben?
  • Nehézségek az ösvényen (krízisek, spirituális balesetek)
  • A személyiség fejlesztésének és a személyiség meghaladására tett erőfeszítések együttes alkalmazása

Miért tartom fontosnak, hogy erről szót ejtsünk?

A New Age népszerű víziója alapján gyakran tapasztalhatjuk, hogy gyakran ezoterikus téren is a hatékonyság eszközei kerülnek a fókuszba. Érdekes megjelölésekkel találkozhatunk: úgyis, mint gyors meditáció, vagy intenzív megvilágosodás. Mintha az instant kakaó mintájára létrehoztuk volna az „instant szamádhi” állapotát. A dalai láma rámutat arra, hogy a közvetlen, gyors eredmények elvárása a türelmetlenség jele, éppen azé a tényezőé, amelynek legyőzésére a tanítások biztatnak. A mai olvasó gyakran a legjobb, a leggyorsabb, a legkönnyebb, és ha lehetséges, a legolcsóbb utat akarja követni. Az önfejlesztés ösvényét taposók utazása azonban fáradságos, hosszú távú elkötelezettséget igényel.

„Az író hosszú évek kemény, gyakran gyötrelmes munkája során tanulja meg a kifejezés spontán szabatosságát, a táncos egyszerű könnyedségét csak türelmes, kitartó erőfeszítéssel érheti el. Ehhez hasonlóan, csak amikor kezded már megérteni, hogy hová vezethet el a meditáció, akkor látod, hogy ez életed legnagyobb feladata, amely a legtöbb türelmet, lelkesedést, intelligenciát és fegyelmet követeli meg.” (Szögjal Rinpocse: Pillanatról pillanatra)

Fazekas Gáborról, az esemény társszervezőjéről ezen a linken

Az előadóról bővebben itt:

Hornyák Károly

Borobudur

Borobudur

Borobudur

 

más írásmóddal BARABUDUR, hatalmas buddhista műemlék Indonéziában, Jáva belsejében, Jogyakartától 68 km-re északnyugatra. Kr. u. 778 és 850 között épült a Saliendra-dinasztia idején.

A sztúpák (eredetileg Buddha ereklyéinek őrzésére szolgáló építmények), a templomdomb és a mandala szimbolikus formáit egyesíti; utóbbi a világegyetem misztikus buddhista jelképe, a benne látható négyzet a földre, a kör az égre utal. 

A buddhista bölcselet megfeleltetéseket teremt a különféle formák, elemek, színek, érzékszervek, érzetek és világsíkok között, így ez megjelenik a sztúpánál is. A szvasztika formájú alaprajz az ősi napkultuszt kapcsolja össze Buddha tiszteletével. A kerítés az ősi védikus áldozati tér palánkjából alakult ki, amit a négy kapu is bizonyít. A lépcsőzetes négyzet alakú alap a fizikai világ kiterjedését jelképezi. A gömbkupola a világmindenséget szimbolizálja, amely az ind mitológiában a kozmikus tojásból keletkezett. A tűzoltár nevű elem a születés és halál világa feletti állapot, a nirvána megjelenítője. Az árboc a világtengelyt, vagy életfát, míg az ernyő a régi időkben a királyi hatalmat, később, amikor megsokszorozódott, a létsíkokat jelképezte. A korsó a halhatatlanság italát, az amritát rejti magában. A tibeti tantrajánában a cshöten formája és értelmezése némileg eltér az indiai formától. Az elemek szerint a kockaalap a földelemet, az agyagedény formájú kupola – amely itt magába olvasztotta az ereklyetartót – a vízelemet, míg a fölfelé keskenyedő 13 lépcsős torony (eredetileg ernyő) a tűzelemet, a tetején található félgömbforma a levegő elemet, a csúcson a Hold és a Nap tetején levő égő csepp az éter elemet szimbolizálja. Bizonyos megközelítésben a sztúpa három fő része a buddhista törekvő spirituális útjának három szakasza. A talapzat az előkészítő gyakorlatoknak, a félgömb a buddhista ösvénynek, míg az életfa a megvilágosodásnak a kifejezője. A sztúpák tetején magasodó csúcs Buddha könyörületességét jelképezi, a kupola a nirvánát, a négyszögletes alap az erkölcsi önmegtartóztatást. De akad olyan kifejtés is, amely a sztúpa különböző részeihez a transzcendentális buddhákat és bódhiszattvákat rendeli, vagy éppenséggel a különböző buddhista erényeket és képességeket. Néha a sztúpák mandalák alaprajzára épülnek, mint a Száncsi és az Amáravati. Padmaszambhava az Öt Dzsina Buddha mandaláját a földre rajzolta, erre épült a Szamje kolostor. De Lhászában a Potala körüli kolostorok is egy hatalmas mandala sarokpontjain állnak.

Borobudur piramis alakú templomvárosa még ennél is összetettebb, mert a sztúpák, a templomdomb és a mandala alapformáit egyesíti. Stílusa az indiai Gupta-kor és a rákövetkező periódus művészetének hatását tükrözi. Minden jel arra utal, hogy Borobudurt 1000 tájékán elhagyták; az épületegyüttest, melyet teljesen beborított a növényzet, 1907 és 1911 között állították helyre holland régészek. Ismételt újjáépítését az 1980-as évek elején fejezték be.

A mintegy 57 000 köbméternyi szürke vulkanikus kőből emelt, lépcsős piramis alakú templomváros egy kisebb dombra épült. Az alaprajz és az öt alsó terasz négyzet, a felső három terasz pedig kör alakú. Legfölül, az alaptól számítva 31,5 m magasan áll a fő sztúpa. Minden terasz a tökéletesség felé vezető személyes út egy-egy szakaszának felel meg. A zarándok kilencszer járja körül az építményt (a buddhizmus misztikus kilences számának megfelelően), mielőtt a csúcsára ér. Mind a négy oldalon lépcsősor vezet a legfölső teraszra.

A teraszfalakon körbefutó domborműsorozatok a nirvánához (a lelki felszabaduláshoz) elvezető megvilágosodási folyamat különféle szintjeit ábrázolják. Az alsó teraszon az e világi jó és rossz cselekedetek következményét, a másodikon a történelmi Buddha életének eseményeit és a Dzsátakák (történetek Buddha előző életeiből) néhány jelenetét láthatjuk. A legfelső teraszon található domborművek a mahájána buddhista iratok filozófiai tanításait illusztrálják. A kör alakú felső teraszok tágasabbak, kiképzésük egyszerűbb. A három kör alakú teraszon összesen 72 harang formájú sztúpa sorakozik, némelyikben egy-egy meditáló Buddha ül; a szobrokat a kőfaragás áttört mintáin át pillanthatjuk meg.