Dr. Ian Stevenson azoknak a lelkiismeretes kutatóknak az élharcosa volt, akik első kézből származó bizonyítékokat kerestek a reinkarnáció létezésére. A Virginiai Egyetem Orvostudományi Karának volt pszichiátria professzora, az egyetem Személyiségkutatási Tanszékének volt igazgatója, több mint 40 évet töltött el olyan gyerekek felkutatásával, akiknek pontos, részletes emlékeik vannak előző életükből, és hipnózis használata nélkül is képesek felidézni őket. Karrierjét a pszichoszomatikus betegségek eredetének kutatásával kezdte, ennek kapcsán bukkant rá olyan gyermekek beszámolóira, amelyek az előző életeik emlékeiről szóltak. Minden művében nagyon óvatosan fogalmazott, a tudományos objektivitás és mértéktartás elvei alapján. Ezek a tudományos igényű munkák közül magyar nyelven egy sem jelent meg, viszont kiadták Tom Shroder róla szóló könyvét, „Visszatérő lelkek” címmel. Shroder újságíróként dolgozott, és azért csatlakozott Stevensonhoz, hogy lerántsa a leplet a nagy csalásról. Ám végül mégis elismerte az eredményeket, mivel lehetetlennek tartott ekkora mértékű és számú hamis beszámolót, amelyeknek ráadásul ő maga is tanúja volt. Stevenson teljesen pártatlannak bizonyult, soha nem érvelt semmiféle vallás, világnézet, filozófiai irányzat mellett. Ő egy kutató volt, akit kizárólag az igazság érdekelt.
Stevenson doktor módszertana
Alapvető módszere a tudományos mélységű interjúkészítés volt. Mestere volt a témának, hiszen pályája kezdetén tankönyvet írt a diagnosztikai interjú készítésének módszereiről. Előbb a gyerekekkel, majd pedig a szülőkkel és a környezetükben élő szemtanúkkal is írásban rögzített interjúkat készített, amelyekben minden részlet szerepelt, amit a gyerek az előző életéről mondott. Ezután összevetette ezeket a részleteket, s próbált belőlük egy előző életet megrajzolni. Majd a gyerek által elmondott adatok alapján (mikor élt, melyik országban, melyik városban, hogy hívták), felkutatta az előző személyiség családját. Kikérdezte őket arról a személyről, akinek a gyerek tartotta magát előzőleg, mindenkivel interjút készített, akit az a személy ismert. Majd egybevetette az információkat, s a beszámolók hihetetlen nagy számban precíz egyezést mutattak. Mindig váratlanul, előzetes értesítés nélkül kereste fel az előző életbeli koronatanúkat, a legfontosabb beszámolókat tevő tanúkhoz pedig többször is visszatért, hogy megerősítse az információit, vagy esetleg újabb részleteket tárjon föl.
A régmúlt emlékei Petra városából
A reinkarnációról szóló több száz történetből az egyik legkedveltebb Arthur Flowerdew története Norfolkból, Angliából. Tizenkét éves korától kezdve megmagyarázhatatlan, igen élénk látomásai voltak, egy hatalmas város jelent meg előtte egy sivatag közepén. Az egyik leggyakrabban felmerülő kép egy sziklába vágott templom volt. Ezek a furcsa látomások vissza-visszatértek, különösen akkor, amikor rózsaszín és vörös kavicsokkal játszott a házukról nem messze, a tengerparton. Idősebb korában a látomásaiban megjelenő város képe egyre tisztább lett. Látta az utcák elrendezését, katonákat, s azt is, hogy a várost egy szűk kanyonon keresztül lehet megközelíteni. Arthur Flowerdew egyszer látott egy dokumentumfilmet az ősi Petra városról. Az első pillanatban döbbenten ismerte fel, hogy ugyanazokat a képeket látja, amelyeket éveken keresztül hordozott magában. Később elmondta, hogy soha nem látott még egy könyvet sem Petráról.
Arthur Flowerdew a BBC-ben
Végül is víziói ismertté váltak, s a BBC televízióban vetített – vele készült – riportfilmre felfigyelt a Jordán kormány. Javaslatukra a BBC egyik riporterével Jordániába repült, hogy filmre vegyék, miképpen hat rá Petra városa. Mielőtt az expedíció útnak indult, Arthur Flowerdewt bemutatták Petra város egy világhírű szakértőjének, aki könyvet írt az ősi településről, és aki részletesen kikérdezte őt. Megdöbbent, hogy milyen pontosan ismeri a helyet, olyan ismereteknek is birtokában volt, amelyeket csak egy, – a helyszíni ásatásokat végzett – régész ismerhetett volna. Az előre leírt helyszínek nagy része valósnak bizonyult. Ahogy az expedíció beért a városba, egyenesen az őrök terméhez ment, anélkül, hogy egyetlen pillantást vetett volna a térképre, s bemutatta, miképp is működött a speciális ellenőrző rendszer, mielőtt az őrök beengedtek valakit. Végül elment arra a helyre, amelyről azt gondolta, hogy ott egy ellenséges lándzsa megölte őt a Krisztus előtti első században. Megmutatta a helyet és elmagyarázta a helyszínen lévő más – még feltáratlan – szerkezetek szerepét. A szakértő, és Petra régésze – aki elkísérte Arthur Flowerdewt – nem talált magyarázatot arra, hogy ez a nagyon egyszerű angol ember honnan veszi a városról való tévedhetetlen ismereteit.
Santhi Devi
Nagy port vert fel a huszadik század első felében Shanti Devi visszaemlékezése. Egyesek azt vallják, hogy a huszadik század legjobban dokumentált esete. Történetéről könyvet is írtak, magyarul megjelent az Édesvíz kiadónál (Shanti Devi – Előző életem). Sture Lönnerstrand – a mű szerzője – azt vallja, hogy sokszor beszélt a kislány mindkét életéből származó rokonaival, valamint a vizsgálóbizottság tagjaival. Jómagam többször elolvastam Lönnerstrand lebilincselő könyvét, és mondhatom, hogy tényleg átütő erejű a sztori.
A világháborús pilóta
James Leininger története az Egyesült Államokból szintúgy a legimpozánsabb bizonyítékok közé sorolható. Az egyébként boldog és kiegyensúlyozott életet élő James éjszakáit horrorfilmbe illő jelenetek zavarták meg: visszatérő rémálmaiban egy vízbe zuhant repülő pilótafülkéjéből próbált kiszabadulni – sikertelenül. A szülők elhatározták, hogy megfejtik, mi történik a fiukkal, így hát nyomozásba kezdtek, amelynek eredménye végül lényük legmélyéig megrázta őket. Minél több részletet raktak össze a James által közvetített történetből, annál közelebb jutottak a megdöbbentő következtetéshez: a kisfiú James Huston, egy második világháborús pilóta életének eseményeiről beszél, aki az Ivo Dzsimánál vívott ütközetben esett el – több mint hatvan évvel azelőtt.
