A rezgések látható világa

A rezgések látható világa

A kimatika elsősorban a hanggal, és annak a fizikai tárgyakra gyakorolt struktúraformáló hatásaival foglalkozik. Ne feledjük a hang nem csak a hallható tartományban létezik, hanem vannak úgynevezett infrahangok (20Hz alatt) illetve ultrahangok (20KHz felett) melyet már nem hallunk, de jelentős szerepük van. 

Ernst Chladni (1756-1827) német zenész tekintik a kimatika egyik első előfutárának. Chladni egy nagyon egyszerű eszköz segítségével alakította át a hangokat geometriai formákká. Egy üveglapra homokot helyezett, majd a szélén hegedűvonóval különböző rezgéseket hozott létre. A különböző “hangok” különböző geometria formába rendezték az üveglapon a homokot. Ezeket Chladni-ábráknak nevezik.

Maga a kimatika szó Hans Jenny (1904-1972) svájci orvostól származik, aki ennek a területnek az egyik nagy felfedezője. A kimatika elnevezés a görög “kuma” szóból ered, ami azt jelenti, hogy “alatt”, illetve “hullám”.

Linden Gledhill biokémikus már sok éve tanulmányozza a kimatikát. Ahogyan a fényképezési és világítási technikák fejlődtek, egyre könnyebbé vált számára, hogy a hangrezgéseket lefotózza. A hang áthalad a vízen, és a rezgések megjelennek a LED lámpák által megvilágított térben. A kamera a felületről visszaverődő fényt rögzíti.

 

 

A modern fizika szerint minden rezgés az univerzumban. Ha a hangrezgésre igaz az, hogy egyben geometriai forma is, akkor ez minden más rezgésre is igaz lehet. Vagyis minden geometriai formákból épül fel az univerzumban,  a fény , a tér, a gondolatok, az érzelmek, az atomok, a molekulák, a sejtek, és így tovább.

De itt is elmondhatjuk, hogy a természettudomány már egyfajta késésben van a szellemi őshagyományhoz képest.

A szent ÓM hang a teremtés igéje, egy ősrezgés, mely eredetét tekintve öröktől való. A hagyomány tehát úgy mutatja be, mint az univerzum teremtésekor elhangzott szent teremtő mag-szótagot [bídzsa]. 

Manapság pedig ez már az emberi szem számára is megjeleníthető. Ahogyan az alábbi videó is példázza.

Tariska Eszter

Tariska Eszter

Beszélgetés Tariska Eszterrel, a globális ökumené szellemében.

Tariska Eszter református lelkész családban született. A professzionista Debreceni Kodály Kórus énekese és szólamvezetője volt. Életének első felében házasságban élt, férje Móré Mihály festőművész. Egyetlen gyermeke Dániel, akitől 3 unokája van. 

A szerzetesség időszaka

43 évesen, férje halála után több misztikus élmény hatására abbahagyta az éneklést, a görögkatolikus egyházba tért és 6 évig a máriapócsi Nagy Szent Bazil Rendi Nővérek közösségének volt tagja. Ezen idő alatt megismerte és nap, mint nap végezte a keleti egyház zsolozsmáját, a Jézus imát és az arra épülő lelkiséget, valamint teológiát tanult. A szerzetesség idején gyakran vonult remeteségbe, a noviciátus idején a cellában, később a Görgényi Havasokban végezte hetekig a szemlélődő imát.

Még a rendbe való elköteleződése előtt találkozott Jálics Ferenc jezsuita szerzetes pappal. A Jézus imát a kolostori évek alatt egy idő után az ő útmutatása és vezetése alapján gyakorolta.
Hat év szerzetesség után világossá vált, hogy a közösség  arculatától eltérő, szemlélődő hivatása van, ezért az időszakos fogadalom lejártával elhagyta a közösséget és visszatért Debrecenbe. 10 évig hospice pise szolgálatot is végzett a máriapócsi nővérek által fenntartott Idősek Otthonában majd Debrecenben, a Szent Erzsébet Szeretetotthonban.
 

Lelkigyakorlat kísérés és vezetés

2010-től Jálics Ferenc munkatársa lett, majd a mester nyugalomba vonulása után önállóan kezdett el lelki gyakorlatokat adni. A lelkigyakorlatok fontos része a személyes beszélgetés, ahol nem csak a gyakorlással kapcsolatos témák kerülnek szóba, hanem a szemlélődő ima végzése során felmerülő, az imát akadályozó lelki problémák, életvezetési nehézségek is. Hogy ebben hatékony segítséget tudjon adni, elvégezte az Integrál Akadémiát.
A keresztény meditációs lelki gyakorlatokra gyakran jelentkeznek  a kereszténységüktől elidegenedett, távolkeleti metódusokkal ismerkedő emberek. Hogy őket jobban megértse, több alkalommal részt vett zen és vipassana elvonulásokon – ezek közül nagy hatással volt rá Niklaus Brantschen svájci jezsuita zen mester, valamint  Beth Upton vipassana mesternő. Ezen utak megismerése keresztény meggyőződését nem ingatták meg, sőt elmélyítették.
 
Egy további interjú itt érhető el:
 

https://www.mefiz.hu/filmek/interview#h.uoeg7zz0bvwc

A reinkarnációról

A reinkarnációról

Reinkarnáció egy pszichiáter szemével

Dr. Ian Stevenson azoknak a lelkiismeretes kutatóknak az élharcosa volt, akik első kézből származó bizonyítékokat kerestek a reinkarnáció létezésére. A Virginiai Egyetem Orvostudományi Karának volt pszichiátria professzora, az egyetem Személyiségkutatási Tanszékének volt igazgatója, több mint 40 évet töltött el olyan gyerekek felkutatásával, akiknek pontos, részletes emlékeik vannak előző életükből, és hipnózis használata nélkül is képesek felidézni őket. Karrierjét a pszichoszomatikus betegségek eredetének kutatásával kezdte, ennek kapcsán bukkant rá olyan gyermekek beszámolóira, amelyek az előző életeik emlékeiről szóltak. Minden művében nagyon óvatosan fogalmazott, a tudományos objektivitás és mértéktartás elvei alapján. Ezek a tudományos igényű munkák közül magyar nyelven egy sem jelent meg, viszont kiadták Tom Shroder róla szóló könyvét, „Visszatérő lelkek” címmel. Shroder újságíróként dolgozott, és azért csatlakozott Stevensonhoz, hogy lerántsa a leplet a nagy csalásról. Ám végül mégis elismerte az eredményeket, mivel lehetetlennek tartott ekkora mértékű és számú hamis beszámolót, amelyeknek ráadásul ő maga is tanúja volt. Stevenson teljesen pártatlannak bizonyult, soha nem érvelt semmiféle vallás, világnézet, filozófiai irányzat mellett. Ő egy kutató volt, akit kizárólag az igazság érdekelt.

Stevenson doktor módszertana

Alapvető módszere a tudományos mélységű interjúkészítés volt. Mestere volt a témának, hiszen pályája kezdetén tankönyvet írt a diagnosztikai interjú készítésének módszereiről. Előbb a gyerekekkel, majd pedig a szülőkkel és a környezetükben élő szemtanúkkal is írásban rögzített interjúkat készített, amelyekben minden részlet szerepelt, amit a gyerek az előző életéről mondott. Ezután összevetette ezeket a részleteket, s próbált belőlük egy előző életet megrajzolni. Majd a gyerek által elmondott adatok alapján (mikor élt, melyik országban, melyik városban, hogy hívták), felkutatta az előző személyiség családját. Kikérdezte őket arról a személyről, akinek a gyerek tartotta magát előzőleg, mindenkivel interjút készített, akit az a személy ismert. Majd egybevetette az információkat, s a beszámolók hihetetlen nagy számban precíz egyezést mutattak. Mindig váratlanul, előzetes értesítés nélkül kereste fel az előző életbeli koronatanúkat, a legfontosabb beszámolókat tevő tanúkhoz pedig többször is visszatért, hogy megerősítse az információit, vagy esetleg újabb részleteket tárjon föl. 

A régmúlt emlékei Petra városából

A reinkarnációról szóló több száz történetből az egyik legkedveltebb Arthur Flowerdew története Norfolkból, Angliából. Tizenkét éves korától kezdve megmagyarázhatatlan, igen élénk látomásai voltak, egy hatalmas város jelent meg előtte egy sivatag közepén. Az egyik leggyakrabban felmerülő kép egy sziklába vágott templom volt. Ezek a furcsa látomások vissza-visszatértek, különösen akkor, amikor rózsaszín és vörös kavicsokkal játszott a házukról nem messze, a tengerparton. Idősebb korában a látomásaiban megjelenő város képe egyre tisztább lett. Látta az utcák elrendezését, katonákat, s azt is, hogy a várost egy szűk kanyonon keresztül lehet megközelíteni. Arthur Flowerdew egyszer látott egy dokumentumfilmet az ősi Petra városról. Az első pillanatban döbbenten ismerte fel, hogy ugyanazokat a képeket látja, amelyeket éveken keresztül hordozott magában. Később elmondta, hogy soha nem látott még egy könyvet sem Petráról.

Arthur Flowerdew a BBC-ben

Végül is víziói ismertté váltak, s a BBC televízióban vetített – vele készült – riportfilmre felfigyelt a Jordán kormány. Javaslatukra a BBC egyik riporterével Jordániába repült, hogy filmre vegyék, miképpen hat rá Petra városa. Mielőtt az expedíció útnak indult, Arthur Flowerdewt bemutatták Petra város egy világhírű szakértőjének, aki könyvet írt az ősi településről, és aki részletesen kikérdezte őt. Megdöbbent, hogy milyen pontosan ismeri a helyet, olyan ismereteknek is birtokában volt, amelyeket csak egy, – a helyszíni ásatásokat végzett – régész ismerhetett volna. Az előre leírt helyszínek nagy része valósnak bizonyult. Ahogy az expedíció beért a városba, egyenesen az őrök terméhez ment, anélkül, hogy egyetlen pillantást vetett volna a térképre, s bemutatta, miképp is működött a speciális ellenőrző rendszer, mielőtt az őrök beengedtek valakit. Végül elment arra a helyre, amelyről azt gondolta, hogy ott egy ellenséges lándzsa megölte őt a Krisztus előtti első században. Megmutatta a helyet és elmagyarázta a helyszínen lévő más – még feltáratlan – szerkezetek szerepét. A szakértő, és Petra régésze – aki elkísérte Arthur Flowerdewt – nem talált magyarázatot arra, hogy ez a nagyon egyszerű angol ember honnan veszi a városról való tévedhetetlen ismereteit.

Santhi Devi

Nagy port vert fel a huszadik század első felében Shanti Devi visszaemlékezése. Egyesek azt vallják, hogy a huszadik század legjobban dokumentált esete. Történetéről könyvet is írtak, magyarul megjelent az Édesvíz kiadónál (Shanti Devi – Előző életem). Sture Lönnerstrand – a mű szerzője – azt vallja, hogy sokszor beszélt a kislány mindkét életéből származó rokonaival, valamint a vizsgálóbizottság tagjaival. Jómagam többször elolvastam Lönnerstrand lebilincselő könyvét, és mondhatom, hogy tényleg átütő erejű a sztori. 

A világháborús pilóta

James Leininger története az Egyesült Államokból szintúgy a legimpozánsabb bizonyítékok közé sorolható. Az egyébként boldog és kiegyensúlyozott életet élő James éjszakáit horrorfilmbe illő jelenetek zavarták meg: visszatérő rémálmaiban egy vízbe zuhant repülő pilótafülkéjéből próbált kiszabadulni – sikertelenül. A szülők elhatározták, hogy megfejtik, mi történik a fiukkal, így hát nyomozásba kezdtek, amelynek eredménye végül lényük legmélyéig megrázta őket. Minél több részletet raktak össze a James által közvetített történetből, annál közelebb jutottak a megdöbbentő következtetéshez: a kisfiú James Huston, egy második világháborús pilóta életének eseményeiről beszél, aki az Ivo Dzsimánál vívott ütközetben esett el – több mint hatvan évvel azelőtt.

Borobudur

Borobudur

Borobudur

 

más írásmóddal BARABUDUR, hatalmas buddhista műemlék Indonéziában, Jáva belsejében, Jogyakartától 68 km-re északnyugatra. Kr. u. 778 és 850 között épült a Saliendra-dinasztia idején.

A sztúpák (eredetileg Buddha ereklyéinek őrzésére szolgáló építmények), a templomdomb és a mandala szimbolikus formáit egyesíti; utóbbi a világegyetem misztikus buddhista jelképe, a benne látható négyzet a földre, a kör az égre utal. 

A buddhista bölcselet megfeleltetéseket teremt a különféle formák, elemek, színek, érzékszervek, érzetek és világsíkok között, így ez megjelenik a sztúpánál is. A szvasztika formájú alaprajz az ősi napkultuszt kapcsolja össze Buddha tiszteletével. A kerítés az ősi védikus áldozati tér palánkjából alakult ki, amit a négy kapu is bizonyít. A lépcsőzetes négyzet alakú alap a fizikai világ kiterjedését jelképezi. A gömbkupola a világmindenséget szimbolizálja, amely az ind mitológiában a kozmikus tojásból keletkezett. A tűzoltár nevű elem a születés és halál világa feletti állapot, a nirvána megjelenítője. Az árboc a világtengelyt, vagy életfát, míg az ernyő a régi időkben a királyi hatalmat, később, amikor megsokszorozódott, a létsíkokat jelképezte. A korsó a halhatatlanság italát, az amritát rejti magában. A tibeti tantrajánában a cshöten formája és értelmezése némileg eltér az indiai formától. Az elemek szerint a kockaalap a földelemet, az agyagedény formájú kupola – amely itt magába olvasztotta az ereklyetartót – a vízelemet, míg a fölfelé keskenyedő 13 lépcsős torony (eredetileg ernyő) a tűzelemet, a tetején található félgömbforma a levegő elemet, a csúcson a Hold és a Nap tetején levő égő csepp az éter elemet szimbolizálja. Bizonyos megközelítésben a sztúpa három fő része a buddhista törekvő spirituális útjának három szakasza. A talapzat az előkészítő gyakorlatoknak, a félgömb a buddhista ösvénynek, míg az életfa a megvilágosodásnak a kifejezője. A sztúpák tetején magasodó csúcs Buddha könyörületességét jelképezi, a kupola a nirvánát, a négyszögletes alap az erkölcsi önmegtartóztatást. De akad olyan kifejtés is, amely a sztúpa különböző részeihez a transzcendentális buddhákat és bódhiszattvákat rendeli, vagy éppenséggel a különböző buddhista erényeket és képességeket. Néha a sztúpák mandalák alaprajzára épülnek, mint a Száncsi és az Amáravati. Padmaszambhava az Öt Dzsina Buddha mandaláját a földre rajzolta, erre épült a Szamje kolostor. De Lhászában a Potala körüli kolostorok is egy hatalmas mandala sarokpontjain állnak.

Borobudur piramis alakú templomvárosa még ennél is összetettebb, mert a sztúpák, a templomdomb és a mandala alapformáit egyesíti. Stílusa az indiai Gupta-kor és a rákövetkező periódus művészetének hatását tükrözi. Minden jel arra utal, hogy Borobudurt 1000 tájékán elhagyták; az épületegyüttest, melyet teljesen beborított a növényzet, 1907 és 1911 között állították helyre holland régészek. Ismételt újjáépítését az 1980-as évek elején fejezték be.

A mintegy 57 000 köbméternyi szürke vulkanikus kőből emelt, lépcsős piramis alakú templomváros egy kisebb dombra épült. Az alaprajz és az öt alsó terasz négyzet, a felső három terasz pedig kör alakú. Legfölül, az alaptól számítva 31,5 m magasan áll a fő sztúpa. Minden terasz a tökéletesség felé vezető személyes út egy-egy szakaszának felel meg. A zarándok kilencszer járja körül az építményt (a buddhizmus misztikus kilences számának megfelelően), mielőtt a csúcsára ér. Mind a négy oldalon lépcsősor vezet a legfölső teraszra.

A teraszfalakon körbefutó domborműsorozatok a nirvánához (a lelki felszabaduláshoz) elvezető megvilágosodási folyamat különféle szintjeit ábrázolják. Az alsó teraszon az e világi jó és rossz cselekedetek következményét, a másodikon a történelmi Buddha életének eseményeit és a Dzsátakák (történetek Buddha előző életeiből) néhány jelenetét láthatjuk. A legfelső teraszon található domborművek a mahájána buddhista iratok filozófiai tanításait illusztrálják. A kör alakú felső teraszok tágasabbak, kiképzésük egyszerűbb. A három kör alakú teraszon összesen 72 harang formájú sztúpa sorakozik, némelyikben egy-egy meditáló Buddha ül; a szobrokat a kőfaragás áttört mintáin át pillanthatjuk meg.

Tudat-tudatosság

Tudat-tudatosság

Az interjú fő vonala a tudat, tudatosság témaköreit öleli fel, különös tekintettel arra, hogy magunk számára és az indiai kultúrán belül hogyan értelmezhetőek ezek a fogalmak. Szó esett a Nyugaton egyre népszerűbb keleti filozófiákról, gondolkodásmódról, a jógáról, a meditációról, a megvilágosodás mibenlétéről és az önkutatásról. 

István (vagy ahogyan sokan ismerik, Istók) azok közé az emberek közé tartozik, akiknek a tevékenységét rendkívül nagyra becsüljük. Beleértve a könyvkiadás terén kifejtett erőfeszítéseit (fordítás, lektorálás, FILOSZ könyvkiadó alapítás), a jóga iránti elkötelezettségét, és nem utolsó sorban a Ramana Baráti Társaság fenntartását, a csend napok szervezését.

A vallásközi párbeszéd szép példája

A vallásközi párbeszéd szép példája

Minden vallásnak két aspektusa van, a látható és a rejtett, vagy ahogyan a tibetiek mondják, a célszerű és a végső tanítás. De a célszerű már csak árnyék.  A Tao te king, a taoista filozófia aranyveretes műve költőien fejezi ki a legfőbb formáló elv darabokra hasadását.

„Mikor a nagy Út-at semmibe dobták, megjelent az erkölcs és a méltányosság” 

 (Weöres Sándor ford.)

Bővebben itt

A forrásvíz mindig ugyanazokkal a jellemzőkkel bír, akár hordóba töltjük, akár kancsóba, akár pohárba. Vagyis a metafizikai hagyomány univerzális. (Minő gyönyörűség, hogy néhányan ezt érzékelni képesek.) A vallásközi párbeszéd szép példája a Szent Mauriciusz monostor facebook bejegyzése alapján:

János testvér a Szent Gellért téren egy átutazó nepáli buddhista csoportra lett figyelmes. Behívta őket a kávézónkba egy monostori teára. Láma Migmár, Láma Sonam és európai kísérőik megtekintették az arborétumot és a győgynövénypadlást. A nepáli buddhizmus hasonló vallási struktúrákkal dolgozik, mint a bencésség: stabilitást gyakorló szerzetesekkel a könnyen-gyorsan élmény helyett hosszú évek, évtizedek gyakran fáradságos munkájára épít. A vallásközi párbeszédben nyitottan és türelmesen vannak jelen.

Ki a szerzetes?

A Szent Mauriciusz monostor lakói erre a kérdésre a következőképp válaszolnak:

A szerzetes „szíven talált” ember, olyan valaki, aki Isten meghívására nem tud máshogyan válaszolni, csak egész életével. A monostor iskola, Krisztus a tanítómester, mi tanítványai vagyunk, a közösség „az Úr szolgálatának iskolája.” Feladatunk egy életen át tanulni egymás türelmes szeretetét, melynek Krisztus mindent megelőző szeretete az alapja.