Meditatív elmélyülés (Csend-nap)

Meditatív elmélyülés: Mit is jelentsen ez? Egy alapvetően csendre épülő, intenzív gyakorlást lehetővé tévő napról van szó. A csend-nap minden kedves résztvevője használhatja a saját jól bevált módszerét, legyen ez akár a mentálisan ismételt mantra, a légzés figyelése, mozgás nélkül végezhető energetikai gyakorlat, vagy bármi egyéb.

Adomány alapú, helyfoglaláshoz kötött program!

Létszám max. 10 fő

Kérjük a részvételi szándék jelzését az esemény alatti űrlap kitöltésével, vagy
Hornyák Károly  06 30 499 3310
letezesoromekozpont@gmail.com

A meditációról általánosságban ezen a linken

A gyakorlás végezhető ülőpárnán, vagy akár széken. (Eléggé kényelmes, ámde célszerű ülőalkalmatosságok állnak rendelkezésre). Jógamatracot tudunk biztosítani. Ha valaki a személyes kellékeit szeretné használni, akkor természetesen hozhat magával saját ülőpárnát, zsámolyt, vagy akár jógamatracot.

Egy-egy ülésének “nettó időtartama” hozzávetőlegesen 30 perc. Előtte felolvasásra kerül valamilyen meditációhoz kapcsolódó írás a különféle hagyományok mestereitől. Vagy éppenséggel egy rövid mantra énkeléssel hangolódunk.

Ez az esemény kifejezetten azoknak szól, akik már valamelyest gyakorlottnak számítanak a meditáció egyik-másik módszerét illetően. Nem lesz ugyanis semmiféle elmélet, vagy instrukciók általi vezetettség.

Értelemszerűen nem várjuk el a teljes némaságot, mindazonáltal az a kérésünk, hogy a nap folyamán csak a legszükségesebb közlések érdekében szólaljunk meg. (Technikai jellegű kérések, kérdések.)

Ha valaki csak 1-2 blokkot szeretne velünk együtt ülni, akkor ez is megvalósítható. Csendben távozni bármelyik szünetben lehet.

A személyes tapasztalatunk szerint rendkívül nehéz ilyenkor egy percre pontos menetrendet tartani, ezért napközben a gyakorlásba történő bekapcsolódás csak az ebédszünet idején, 13 óra és 14:30 között valósulhat meg.

A tradíció lényegi alapállása

A meditáció nem korlátozódik a pszichikai harmóniára, vagy a jó közérzet elérésére. Buddha sem azért ült le a bódhi fa alá, mert a stresszes életmód kimerítette, és hétköznapi nyugalomra vágyott. Hogy mennyivel többet jelent holmi wellness élménynél, arra Paul Brunton egy karcosan őszinte mondattal hívja fel a figyelmünket:

„Az ember legfontosabb feladata, hogy felismerje életének valódi értelmét.
Minden más foglalatosság csak másodlagos lehet ehhez képest.”

A szellemi őshagyomány az ember meghatározottságokon túli állapotát kívánja megvalósítani. Úgy tartja, hogy a meditáció a látszatvilágból [illúzió vagy májá] a Valóságba, az Igazság Birodalmába vezető jármű. Más szavakkal a tudatosságunk iskolázásának és felemelésének, a személyiség meghaladásának, végső soron a felébredés előkészítésének eszköze. (Azért felébredés, mert a mesterek szerint a hétköznapi tudatosságunk inkább tekinthető alvásnak, semmint tényleges ébrenlétnek, lásd: pszichológia jéghegy modellje.) A szellemi fejlődés valójában ott kezdődik, ahol az egyéni (vagyis a személyiség) véget ér. Minden meditációs technika lényegi célkitűzése, hogy a figyelem irányát az egó középpontjától a Tanú tudatosság állapota felé mozdítsa. 

A Csend-nap is épp ezt hivatott elősegíteni.