Jóga

A jóga, mint komplex szakrális bölcseleti rendszer

A jóga eme örök tudományát Én tanítottam a napistennek, Vivasvānnak, aki később Manut, az emberiség atyját, Manu pedig Ikṣvākut oktatta erről.

(Bhagavad-gítá 4.1)

A jóga egy nagyon tág fogalom, ahogyan ez már a szó puszta jelentéséből is kiviláglik. A szó a szanszkrit „judzs” igegyökből származik, ami hétköznapi értelemben ténylegesen iga, vagy járom. Ha ez az ezköz nemes célt szolgál, akkor az jó iga, tehát jóga. Amellyel egyrészt uralni lehet az ösztönvilágot, más vonatkozásban olyan valami, ami egyesít. Összekapcsolja a testet jelképező szekeret, és a szellemi hajtóerőt szimbolizáló igavonó állatokat. Ilyeténképpen a jóga tehát a durva-és finomanyagi alkotóelemeink egységbe rendezésének eszköze, aminek révén elnyerhető a tudati folyamatok csapongása feletti uralom. A megfelelő irányítás, felügyelet révén megvalósul a belső összhang, az elme nemkívánatos, öntörvényű impulzusai kioltódnak.

„India örökségét számtalan szent és jógi gazdagítja. Ramana Maharsi ezt a hagyományt képviseli, és szellemi nagysága emberek millióinak mutatja a követendő irányt. A hozzá hasonló mesterek megvilágítják az utat, és enyhülést hoznak a szenvedő emberiségnek.”  (Őszentsége a XIV. Dalai Láma)

 

 „Ő az óceán, mi pedig a beléömlő folyók vagyunk.” (Ánandamají Má)

Hol helyezkedik el Srí Ramana Maharsi az egyetemes spiritualitásban? Számos spirituális kiválóság Ramana Maharsit Szentek Fölötti Szentnek, és Bölcsek Fölötti Bölcsnek nevezi (Ram Dasstól Papadzsin át Bede Griffithig bezárólag), aki az advaita védanta már-már pislákoló mécsesét újfent lángra lobbantotta. Ken Wilber szerint ő a XX. század szentje. Vélhetőleg korunknak, de talán minden időknek egyik legnagyobb spirituális megvalósítása.

Srí Ramana Maharsi ismertsége nem kis részben Paul Bruntonnak köszönhető, aki fiatal, kétkedő angol újságíróként azért utazott Indiába, hogy saját kezűleg leplezze le a „különböző jógík és fakírok szemfényvesztését”. Útja során azonban spirituálisan rendkívül fejlett emberekkel találkozott, akik közül a legnagyobb hatást a dél-indiai bölcs, Srí Ramana Maharsi tette rá. A vele való találkozás átformáló erejű élménynek bizonyult Brunton számára. Indiai tapasztalatáról és a Maharsival való találkozásának részleteiről az 1934-ben megjelent  könyvében számolt be. Magyarul India titkai címen jelent meg, Baktay Ervin fordításában.)

Videók (Ramana Baráti Társaság)

„Az, ami Van, csak Egy. Egyesek Saktinak, mások Sivának hívják, megint mások Visnunak, Jézusnak vagy Allahnak. Az emberek úgy nevezhetik, ahogy tetszik nekik. Mit számít, ha a nevek különböznek? Az, ami Van, csak Egy.” (Ramana Jyoti Souvenir, 1969)

Kis magyar jógatörténet

Valószínűleg Umráó Szingh Sher-Gil (Baktay Ervin sógóra) volt az első, aki hazánkban jógát kezdett tanítani. Az itt töltött évek alatt sokan megforultak nála, a művészvilág nem egy híressége: színészek, színésznők, festők, írók.

Szintén Indiából érkezett hazánkba 1937-ben Selvarajan Yesudian, akinek Sport és jóga című, 1941-ben megjelent könyve hatalmas sikert aratott. Ugyanebben az évben Haich Erzsébettel közösen jógaiskolát nyitottak Budapesten, mely  egyben Európa első jógaiskolája volt.

Selvarajan Yesudian kortársa volt a fiatal magyar orvos, dr Weninger Antal (művei: A keleti jóga; Az idő partján).

Meg kell említenünk Tamkó Sirató Károly nevét, aki halálos betegségből gyógyult ki a jóga áldásos ereje révén, és a hetvenes években nyitotta meg jógaiskoláját Budapesten. Dely Károly lelkes népszerűsítő tevékenysége szintúgy komoly hullámokat gerjesztett a magyar jógaéletben.

Nos, a mellékelt interjú során még számos téma terítékre kerül. A címe: Kis magyar jógatörténet.

Mi változott a rendszerváltás után? Miért „nőiesedett” el a jóga Nyugaton? Ki volt Ramana Maharsi és miért érdemes megismerkedni a tanításaival? Ezekről a kérdésekről beszélget Teszár Dávid Malik Tóth István szakfordítóval, meditáció- és jógaoktatóval, akiről túlzás nélkül kimondható, hogy Magyarország egyik jóga és advaita védanta szakértője. 

Baktay Ervin, hazánk kiemelkedő huszadik századi indológusa, aki publikációival mérhetetlenül sokat tett a hindu kultúra népszerűsítése, illetőleg a jóga hiteles bemutatása terén.

„A jóga szépsége a következő: nem kéri tőled, hogy szenteket imádj, hanem arra kér, hogy ismerd fel a benned lakozó szentet.”  (Szvámi Véda Bharati)
A jógával kapcsolatban talán az egyik legtömörebb definíció, hogy ez egy olyan komplex szakrális bölcseleti rendszer, amely visszavezet a tudati, érzelmi megkötözöttség szenvedéssel telt állapotából [dukha] a totális szabadságba [móksha]. Hamvas Béla szavaival, a zárt, lefokozott életből, a nyitott, hatalmas LÉT-be. Az illúzió általi elfátyolozottságból [májá] az üdvösséghez [szat-csit-ánanda]. Ennek szemléltetésére több ösvény előszeretettel folyamodik a lámpa példájához, amely az Önvalót és a köréje szövődő burkokat szimbolizálja. Ha a világítótestre ráterítünk egy vékony muszlin fátylat, akkor a fény ugyan tompul valamicskét, de a változás nem számottevő. Amint egy lenvászon lepedővel fedjük le, akkor már félhomály lesz a helyiségben. De ha beborítjuk egy vastag fekete brokáttakaróval, akkor minden elsötétül. Az emberben ugyanígy; a testiség sűrű szövétneke olyan, mint a példabeli brokát. A szenvedélyek, vágyak közepesen vastag lepedője a következő burok, amely már egy kicsit többet enged át a fényből. De a legszubtilisabb réteg a harmónia és egyensúly leheletvékony muszlinja. A tisztulás, az értelmi-erkölcsi-szellemi emelkedés ahhoz hasonlatos, mint amikor a lámpatestről egyenként eltávolítjuk a különböző takarókat.

A tantra az emberi testet a kozmosz és az istenségek képviselőjének tekinti. E nézet szerint a szellemi és testi koncentráció útján, a testben lévő energiaközpontokon áthaladva elérhető a transzcendens szféra. Az emberi testben tehát Sakti megnyilvánulását látja, és azt vallja, hogy a maradandó boldogság elérése nem lehetséges a testi lét figyelmen kívül helyezésével. Ebből következik, hogy a nőket nagyra becsülik, és a női mestereknek sokkal lényegesebb szerep jut, mint a tradicionális ösvényeken. A teremtésben működő őseredeti női energia és az ezt megszemélyesítő anyaistennő kultusza ugyanakkor arra utal, hogy jóval ősibb, részben az árja kort megelőző hagyományokat is magába olvasztott. 

Rámutat arra is, hogy a még fel nem ébredettek számára a világi öröm a transzcendens eksztázis pótszere, a megvilágosodottak számára viszont az öröm a napvilágra került eksztázis. 

Tantra a nyugati világban

Sajnálatos, hogy a neo-tantrista könyvek az egész témát eltorzítva mutatják be, a rituális közösülés szintjére süllyesztve azt. Ezen túlmenően a nyugati országokban létrejött egyfajta háziipar, amely megpróbálja a tantrát a puha pornográfiával azonosítani, és e durva és szándékos félrevezetés körül értékesít termékeket és szolgáltatásokat. De sok önjelölt hindu guru is a Tantra e perverz változatát árulja.

Kevesen kutatják a jógának ezt a területét, főképpen azért, mert megértéséhez közvetlen tapasztalás szükséges, a tantra sásztrák nyelvezete pedig szimbolikus, és értelmük rejtett. Pedig a tantra szellemisége olyannyira átitatta India kultúráját, hogy szinte valamennyi indiai eredetű valláson belül megjelent. Az egyik példa jó erre a széles körben alkalmazott púdzsá nevű rítus, amelyet a bhakti is alapelemeként tart számon. Kevesen gondolnák, hogy a tantából szivárgott át a hinduizmusba. 

A tantra éppoly gazdag és sokszínű, s éppannyira ellentmondásos és paradox, mint maga az ember és világa. Miközben magán viseli a sötét kor, a kali juga szellemi dekadenciájának számos tünetét, az indiai vallási és filozófiai hagyományok egyedülálló szintézisét hozta létre. Új inspirációt adott a vallásgyakorlás és a szellemi útkeresés számára, új értelemmel töltötte meg a rítust, különleges és nagy hatékonyságú jógatechnikák sokaságát fejlesztette ki. Megtermékenyítette a kultúrát és a művészeteket, s befolyásának köszönhető Indiában a világi tudományok középkori fellendülése. 

Pressing Lajos (Lilávadzsra)

Krija-jóga, az integrál irányzatok előfutára

A szanszkrit „kriya” szó lélekből végrehajtott tettetjelent. Szimbolikusan a KRI szótag utal a cselekvésre, a YA szótag pedig megfelel a bennünk lakozó léleknek, amely minden tett mozgatója. Szintúgy krija néven szokás említeni bizonyos testhelyzeteket, amelyeket a kundalini energiának a testen való átáramlása közben a jógagyakorlók önkéntelenül felvesznek.

Krija Babadzsi, az irányzat misztikus alapítója egy kivételes képességű jógi-avatár, aki állítólag halhatatlanná lett, és századokon keresztül ismét felvette alakját, hogy megjelenjen választott szentjeinek. Tekintettel arra, hogy életének és működésének kezdete a legendák ködébe vész, jómagam kizárólag attól a ponttól kívánom vázolni, ahol a történeti hűség szemszögéből már tetten érhető.

A hagyományvonal

Ez pedig a 19. század dereka, amikor is beavatta Lahíri Mahászaját, akinek későbbi tanítványai között találjuk Juktesvár Girit, akiről úgy tartják, hogy elérte a jóga legmagasabb csúcsát, és halála után feltámadott testben megjelent a tanítványainak. Továbbá ezen a mestervonalon találjuk azt a Jóganandát, aki végül is elhozta a nyugati világba a krija-jóga tudományát, ami spirituális értelemben egy több szálból font mentőkötél. Azaz, magában foglalja a karma, bhakti, és a dzsnyána elemeit. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a Sakti mindkét végpontját igyekeznek megragadni.

Ugyanakkor, technikai értelemben a krija jóga célja a finomtesttel való közelebbi kapcsolat kialakítása, a légzés, a csakrák és a nadik közötti kapcsolat kiépítése révén. Jógananda meghatározása szerint a krija-jóga egyszerű pszichofiziológiai módszer, amelynek révén csökken a vér szén-dioxid-tartalma és növekszik oxigéntelítettsége. Az így nyert többletoxigén atomjai életárammá átalakulva megújítják az agyat és a gerinc erőközpontjait. A jógi lényegében megállítja a test romlását többlet-életenergia hozzáadásával. A krija gyakorlása megfordítja az életenergia áramlási irányát: ezt az energiát a tudat a belső kozmosz felé irányítja. Ez a spirituális elixír gyanánt ifjítja meg a jógi szervezetét és agysejtjeit. 

Jógánanda önéletrajzával először fordult elő, hogy egy hiteles hindu jógi megírta élete történetét a nyugati olvasók számára. A szerző eleven képekben számol be a Krisztushoz hasonló bengáli mester, Srí Juktésvar társaságában töltött tanulóéveiről, miközben fényt vet a mai India nagyszerű, számunkra eddig kevésbé ismert oldalaira is. Tudományos világossággal fogalmazza meg azokat a finom, de egyértelmű törvényeket, melyek segítségével a jógik csodákra képesek és teljes önuralomra tesznek szert. 1920-ban Amerikába ment, hogy részt vegyen a vallási szabadelvűek nemzetközi kongresszusán. Ezután sokat adott elő az Egyesült Államokban, majd jógaintézetet létesített a kaliforniai Encinitasban.

Share This