Szellemi kincsestár

A metafizikai tradíció különféle arculatai

A forrásvíz mindig ugyanazokkal a jellemzőkkel bír, akár hordóba töltjük, akár kancsóba, akár pohárba. Vagyis a metafizikai hagyomány univerzális. A teljességből fakadó tanítás onnan ismerszik meg, hogy azt mondja: a formális különbségek, és látszólagos ellentmondások mögött esszenciálisan egyetlen valóság létezik. Mindez nem ekvivalens azzal az állítással, hogy minden út Rómába vezet, ez csak annyit tesz, hogy több külsődleges út vezet oda. 

 (Anagarika Govinda Láma)

Fontos azt látni, hogy a 20-21. században a nyugati világban a jóga szinte egyenlővé vált a testgyakorlással, egészen konkrétan az ászanákkal. De nem mindegyik jóga ösvény helyez azonos hangsúlyt az ászanákra. Patandzsali jóga szútráiban alig találni erre utalást. De még a Hatha-jóga Pradípikának is csak a negyede, ötöde foglal magában a testhelyzetekre vonatkozó utalásokat, a többi meditációval, múdrákkal és a légzéssel kapcsolatos, illetőleg energiacsatornákat tisztító eljárásokat tartalmaz.

Az élő hagyományra egy tág, átfogó létszemlélet jellemző, amely tisztánlátásból és együttérzésből fakadóan rugalmas, ezért figyelembe veszi az alkati tényezőket. Nincs egyetlen üdvözítő módszer. Vannak, akik a képek és szimbólumok segítségét igénylik, vannak, akik a légzés figyelésén, vagy szabályozásán keresztül tudnak jobban kapcsolódni a lényük mélyebb rétegeihez, és léteznek olyanok, akiknek a mantra a Csendbe vezető járművük. Még az sem kizárt, hogy a meditációnak rendkívül dinamikus, mozgással egybekötött formáját is alkalmaznunk kell. Vagyis nem létezik általános receptúra.

A teljességből fakadó tanítás onnan ismerszik meg, hogy azt mondja: a formális különbségek, és látszólagos ellentmondások mögött esszenciálisan egyetlen valóság létezik. Az a tapasztalatunk, hogy sokszor csupán a kellő ismeretek hiány az akadálya annak, hogy meríteni tudjunk a miénktől eltérő szellemi hagyományból. Ezért módfelett törekszünk arra, hogy a teljes nyitottság szellemében, az önfejlesztésre fogékony emberek számára olyan változatos tartalmakat kínáljunk, amelyek segítséget jelenthetnek az útkeresésben.

Richard Rohr a MOST című művében bemutatja, hogy a jelen pillanat átélését középpontba helyező szemléletmód – amelyet manapság inkább a keleti vallások hangsúlyoznak – a keresztény hagyományban már a kezdetektől fellelhető. Nem csak a nagy misztikusok írásaiban talál számos erre vonatkozó utalást, hanem Jézus szavaiban, Pál apostol leveleiben vagy éppen az Ószövetség könyveiben is. De akár a Sivatagi Atyákat is hozhatnánk példaként.

Az emberiség szakrális örökségéből annak, ami kiállta az idő próbáját és élő gyakorlatként fennmaradt, a jelentős hányada India földjén látta meg a napvilágot. Olyannyira, hogy már-már nyomasztó változatosságban csíráztatta ki a spirituális hiedelmeket, gyakorlatokat és megközelítési módokat. Az is tény, hogy az egyetemes lelki igazságokon alapuló Szanátana Dharma (Örök Törvény) egy szellemi kincsesbánya, és sok ember számára szolgál érclelőhelyként mind a ma napig. 

A történelmi Buddha színre lépése egy kozmológiai szempontból kiemelt időszakban történt. Tengelykorszakként is szokták említeni. Ekkor élt Mahávíra, a dzsain vallás kútfeje, és még ki tudja hány névtelen szent életű erdei remete és jógi, akik tanításukkal és kisugárzásukkal utat nyitottak egy alapvetően individuális fejlődési úthoz. Ennek talaján hajtanak ki később az upanisadok, a védákon túlmutató szentiratok. Izráel nagy prófétáinak időszakában járunk, ami Perzsiában a fényességes Zoroaszter, Görögországban a természetbölcselet, Kínában Lao-Ce és a taoizmus virágkora.

Az egyetemes hagyomány időben és térben elkülönülő arculatainak szintézise viszonylag új jelenség. Olyan kivételes korban élünk, amikor szemtanúi lehetünk Freud és Buddha találkozásának. Először áll rendelkezésünkre egyidejűleg a pszichológia viszonylag ifjú, merészen kísérletező lendülete, valamint az emberiség misztikus hagyományának letisztult, kiforrott értékrendje. Tehát egy merőben újfajta tudatosság ébredésének lehetünk szemtanúi.