Amikor egy állattal kapcsolódom, mikor találkozom a lelkével, ő abban a pillanatban megnyílik, kitárja szívét és beszélni kezd ellenállás nélkül. Beszélni kezd önmagáról, de leginkább azokról az emberekről, akikkel kapcsolatban van, akikkel együtt él, akikért él, akikért érkezett ide, erre a földre.

S miért is vannak ők itt, az állatok? Azért, hogy az embert szolgálják, áldozatot hozzanak a mi tanulásunk és saját fejlődésük érdekében. Ezért kell megtanulnunk őket, hogy megértsük, meglássuk üzeneteiket, melyek számunkra érkeznek rajtuk keresztül, általuk.

Az állat – legyen az egy szőrös 4 lábú ugribugri, vagy egy 2 lábú tollas barát, vagy egy pikkelyes sziszegő – találkozásunk során „beszélni” kezd és információt nyújt a gazdiról, gazdikról, hogy aztán a Gazdi tanulhasson, fejlődhessen, gyógyulhasson, hogy az önismeretében elmélyüljön, tovább lépjen, vagy rátérjen az útjára, vagy ha leterelődött volna, visszataláljon, hogy kapcsolódjon Önmagához újra. Ezt segítik Ők, ez az egyik céljuk Velünk.