Az előadás a következő témákat érinti:

• ​Miért is ez a különös cím? (Meditáció a szellemi őshagyomány szerint)
• Mi a meditáció valódi célja?
• Milyen a tradíció látószöge ebben a kérdésben?
• Példázatok, hasonlatok a tudatfejlődés állomásainak modellezésére
• Milyen előfeltételek, kívánalmak léteznek a szellemi úton járókkal szemben?
• Nehézségek az ösvényen (krízisek, spirituális balesetek)
• A személyiség fejlesztésének és a személyiség meghaladására tett erőfeszítések együttes alkalmazása

Miért tartom fontosnak, hogy erről szót ejtsünk?
A New Age népszerű víziója alapján gyakran tapasztalhatjuk, hogy gyakran ezoterikus téren is a hatékonyság eszközei kerülnek a fókuszba. Érdekes megjelölésekkel találkozhatunk: úgyis, mint gyors meditáció, vagy intenzív megvilágosodás. Mintha az instant kakaó mintájára létrehoztuk volna az „instant szamádhi” állapotát. A dalai láma rámutat arra, hogy a közvetlen, gyors eredmények elvárása a türelmetlenség jele, éppen azé a tényezőé, amelynek legyőzésére a tanítások biztatnak. A mai olvasó gyakran a legjobb, a leggyorsabb, a legkönnyebb, és ha lehetséges, a legolcsóbb utat akarja követni. Az önfejlesztés ösvényét taposók utazása azonban fáradságos, hosszú távú elkötelezettséget igényel.
„Az író hosszú évek kemény, gyakran gyötrelmes munkája során tanulja meg a kifejezés spontán szabatosságát, a táncos egyszerű könnyedségét csak türelmes, kitartó erőfeszítéssel érheti el. Ehhez hasonlóan, csak amikor kezded már megérteni, hogy hová vezethet el a meditáció, akkor látod, hogy ez életed legnagyobb feladata, amely a legtöbb türelmet, lelkesedést, intelligenciát és fegyelmet követeli meg.” (Szögjal Rinpocse: Pillanatról pillanatra)

Fazekas Gáborról, az esemény társszervezőjéről ezen a linken