Borobudur

Borobudur

Borobudur

 

más írásmóddal BARABUDUR, hatalmas buddhista műemlék Indonéziában, Jáva belsejében, Jogyakartától 68 km-re északnyugatra. Kr. u. 778 és 850 között épült a Saliendra-dinasztia idején.

A sztúpák (eredetileg Buddha ereklyéinek őrzésére szolgáló építmények), a templomdomb és a mandala szimbolikus formáit egyesíti; utóbbi a világegyetem misztikus buddhista jelképe, a benne látható négyzet a földre, a kör az égre utal. 

A buddhista bölcselet megfeleltetéseket teremt a különféle formák, elemek, színek, érzékszervek, érzetek és világsíkok között, így ez megjelenik a sztúpánál is. A szvasztika formájú alaprajz az ősi napkultuszt kapcsolja össze Buddha tiszteletével. A kerítés az ősi védikus áldozati tér palánkjából alakult ki, amit a négy kapu is bizonyít. A lépcsőzetes négyzet alakú alap a fizikai világ kiterjedését jelképezi. A gömbkupola a világmindenséget szimbolizálja, amely az ind mitológiában a kozmikus tojásból keletkezett. A tűzoltár nevű elem a születés és halál világa feletti állapot, a nirvána megjelenítője. Az árboc a világtengelyt, vagy életfát, míg az ernyő a régi időkben a királyi hatalmat, később, amikor megsokszorozódott, a létsíkokat jelképezte. A korsó a halhatatlanság italát, az amritát rejti magában. A tibeti tantrajánában a cshöten formája és értelmezése némileg eltér az indiai formától. Az elemek szerint a kockaalap a földelemet, az agyagedény formájú kupola – amely itt magába olvasztotta az ereklyetartót – a vízelemet, míg a fölfelé keskenyedő 13 lépcsős torony (eredetileg ernyő) a tűzelemet, a tetején található félgömbforma a levegő elemet, a csúcson a Hold és a Nap tetején levő égő csepp az éter elemet szimbolizálja. Bizonyos megközelítésben a sztúpa három fő része a buddhista törekvő spirituális útjának három szakasza. A talapzat az előkészítő gyakorlatoknak, a félgömb a buddhista ösvénynek, míg az életfa a megvilágosodásnak a kifejezője. A sztúpák tetején magasodó csúcs Buddha könyörületességét jelképezi, a kupola a nirvánát, a négyszögletes alap az erkölcsi önmegtartóztatást. De akad olyan kifejtés is, amely a sztúpa különböző részeihez a transzcendentális buddhákat és bódhiszattvákat rendeli, vagy éppenséggel a különböző buddhista erényeket és képességeket. Néha a sztúpák mandalák alaprajzára épülnek, mint a Száncsi és az Amáravati. Padmaszambhava az Öt Dzsina Buddha mandaláját a földre rajzolta, erre épült a Szamje kolostor. De Lhászában a Potala körüli kolostorok is egy hatalmas mandala sarokpontjain állnak.

Borobudur piramis alakú templomvárosa még ennél is összetettebb, mert a sztúpák, a templomdomb és a mandala alapformáit egyesíti. Stílusa az indiai Gupta-kor és a rákövetkező periódus művészetének hatását tükrözi. Minden jel arra utal, hogy Borobudurt 1000 tájékán elhagyták; az épületegyüttest, melyet teljesen beborított a növényzet, 1907 és 1911 között állították helyre holland régészek. Ismételt újjáépítését az 1980-as évek elején fejezték be.

A mintegy 57 000 köbméternyi szürke vulkanikus kőből emelt, lépcsős piramis alakú templomváros egy kisebb dombra épült. Az alaprajz és az öt alsó terasz négyzet, a felső három terasz pedig kör alakú. Legfölül, az alaptól számítva 31,5 m magasan áll a fő sztúpa. Minden terasz a tökéletesség felé vezető személyes út egy-egy szakaszának felel meg. A zarándok kilencszer járja körül az építményt (a buddhizmus misztikus kilences számának megfelelően), mielőtt a csúcsára ér. Mind a négy oldalon lépcsősor vezet a legfölső teraszra.

A teraszfalakon körbefutó domborműsorozatok a nirvánához (a lelki felszabaduláshoz) elvezető megvilágosodási folyamat különféle szintjeit ábrázolják. Az alsó teraszon az e világi jó és rossz cselekedetek következményét, a másodikon a történelmi Buddha életének eseményeit és a Dzsátakák (történetek Buddha előző életeiből) néhány jelenetét láthatjuk. A legfelső teraszon található domborművek a mahájána buddhista iratok filozófiai tanításait illusztrálják. A kör alakú felső teraszok tágasabbak, kiképzésük egyszerűbb. A három kör alakú teraszon összesen 72 harang formájú sztúpa sorakozik, némelyikben egy-egy meditáló Buddha ül; a szobrokat a kőfaragás áttört mintáin át pillanthatjuk meg.

A vallásközi párbeszéd szép példája

A vallásközi párbeszéd szép példája

A forrásvíz mindig ugyanazokkal a jellemzőkkel bír, akár hordóba töltjük, akár kancsóba, akár pohárba. Vagyis a metafizikai hagyomány univerzális. (Minő gyönyörűség, hogy néhányan ezt érzékelni képesek.) A vallásközi párbeszéd szép példája a Szent Mauriciusz monostor facebook bejegyzése alapján:

János testvér a Szent Gellért téren egy átutazó nepáli buddhista csoportra lett figyelmes. Behívta őket a kávézónkba egy monostori teára. Láma Migmár, Láma Sonam és európai kísérőik megtekintették az arborétumot és a győgynövénypadlást. A nepáli buddhizmus hasonló vallási struktúrákkal dolgozik, mint a bencésség: stabilitást gyakorló szerzetesekkel a könnyen-gyorsan élmény helyett hosszú évek, évtizedek gyakran fáradságos munkájára épít. A vallásközi párbeszédben nyitottan és türelmesen vannak jelen.

Ki a szerzetes?

A Szent Mauriciusz monostor lakói erre a kérdésre a következőképp válaszolnak:

A szerzetes „szíven talált” ember, olyan valaki, aki Isten meghívására nem tud máshogyan válaszolni, csak egész életével. A monostor iskola, Krisztus a tanítómester, mi tanítványai vagyunk, a közösség „az Úr szolgálatának iskolája.” Feladatunk egy életen át tanulni egymás türelmes szeretetét, melynek Krisztus mindent megelőző szeretete az alapja.

Minden vallásnak két aspektusa van, a látható és a rejtett, vagy ahogyan a tibetiek mondják, a célszerű és a végső tanítás. De a célszerű már csak árnyék.  A Tao te king, a taoista filozófia aranyveretes műve költőien fejezi ki a legfőbb formáló elv darabokra hasadását.

„Mikor a nagy Út-at semmibe dobták, megjelent az erkölcs és a méltányosság” 

 (Weöres Sándor ford.)

Bővebben itt