A kimatika elsősorban a hanggal, és annak a fizikai tárgyakra gyakorolt struktúraformáló hatásaival foglalkozik. Ne feledjük a hang nem csak a hallható tartományban létezik, hanem vannak úgynevezett infrahangok (20Hz alatt) illetve ultrahangok (20KHz felett) melyet már nem hallunk, de jelentős szerepük van. 

Ernst Chladni (1756-1827) német zenész tekintik a kimatika egyik első előfutárának. Chladni egy nagyon egyszerű eszköz segítségével alakította át a hangokat geometriai formákká. Egy üveglapra homokot helyezett, majd a szélén hegedűvonóval különböző rezgéseket hozott létre. A különböző “hangok” különböző geometria formába rendezték az üveglapon a homokot. Ezeket Chladni-ábráknak nevezik.

Maga a kimatika szó Hans Jenny (1904-1972) svájci orvostól származik, aki ennek a területnek az egyik nagy felfedezője. A kimatika elnevezés a görög “kuma” szóból ered, ami azt jelenti, hogy “alatt”, illetve “hullám”.

Linden Gledhill biokémikus már sok éve tanulmányozza a kimatikát. Ahogyan a fényképezési és világítási technikák fejlődtek, egyre könnyebbé vált számára, hogy a hangrezgéseket lefotózza. A hang áthalad a vízen, és a rezgések megjelennek a LED lámpák által megvilágított térben. A kamera a felületről visszaverődő fényt rögzíti.

A modern fizika szerint minden rezgés az univerzumban. Ha a hangrezgésre igaz az, hogy egyben geometriai forma is, akkor ez minden más rezgésre is igaz lehet. Vagyis minden geometriai formákból épül fel az univerzumban,  a fény , a tér, a gondolatok, az érzelmek, az atomok, a molekulák, a sejtek, és így tovább.

De itt is elmondhatjuk, hogy a természettudomány már egyfajta késésben van a szellemi őshagyományhoz képest.

A szent ÓM hang a teremtés igéje, egy ősrezgés, mely eredetét tekintve öröktől való. A hagyomány tehát úgy mutatja be, mint az univerzum teremtésekor elhangzott szent teremtő mag-szótagot [bídzsa]. 

Manapság pedig ez már az emberi szem számára is megjeleníthető. Ahogyan az alábbi videó is példázza.