A jóga etikai alapja

A jóga etikai alapja

A jóga etikai alapja

Nagy József jógaoktató

a jama és nijama szerepéről beszél.

A videó kiegészítéseként pedig a következő gondolatokat szeretnénk megosztani nagy tisztelettel:
 
A jógával kapcsolatban talán az egyik legtömörebb definíció, hogy ez egy olyan komplex szakrális bölcseleti rendszer, amely visszavezet a tudati, érzelmi megkötözöttség szenvedéssel telt állapotából [dukha] a totális szabadságba [móksha]. Hamvas Béla szavaival, a zárt, lefokozott életből, a nyitott, hatalmas LÉT-be. Az illúzió általi elfátyolozottságból [májá] az üdvösséghez [szat-csit-ánanda]. Ennek szemléltetésére több ösvény előszeretettel folyamodik a lámpa példájához, amely az Önvalót és a köréje szövődő burkokat szimbolizálja. Ha a világítótestre ráterítünk egy vékony muszlin fátylat, akkor a fény ugyan tompul valamicskét, de a változás nem számottevő. Amint egy lenvászon lepedővel fedjük le, akkor már félhomály lesz a helyiségben. De ha beborítjuk egy vastag fekete brokáttakaróval, akkor minden elsötétül. Az emberben ugyanígy; a testiség sűrű szövétneke olyan, mint a példabeli brokát. A szenvedélyek, vágyak közepesen vastag lepedője a következő burok, amely már egy kicsit többet enged át a fényből. De a legszubtilisabb réteg a harmónia és egyensúly leheletvékony muszlinja. A tisztulás, az értelmi-erkölcsi-szellemi emelkedés ahhoz hasonlatos, mint amikor a lámpatestről egyenként eltávolítjuk a különböző takarókat.
„A jóga szépsége a következő: nem kéri tőled, hogy szenteket imádj, hanem arra kér, hogy ismerd fel a benned lakozó szentet.”  (Szvámi Véda Bharati)